14. fejezet - Nyaralás?

Haliii!!!! Neharagudjatok, de nem voltam itthon, az utóbbi egy hétben, vagy is semmiféle net közelben nem voltam... Igen, még manapság is kerülhet az ember ilyen környezetbe elég para...  Megint csak rövid és sajnálom, de döcögősen megy a sztori a fejembe, próbálom összerakni...
  remélem azért tetszik és írtok kommenteket! Nagyon köszönöm mindenkinek, aki szokott írni, ne haragudjatok, hogy nem válaszoltam, lehet kismunkának tűnik egy egy sort visszapötyögni, de egy rész írás után, azért az is hosszúnak tűnik, mert nagyon lassan és bénán adja be, hogy írni tudjak nektek... Azért igyekszem.... 

                                       Joo Olvasást!

                                                        Xx Blair

-Teljesen ki van ütve, még nem keltheted fel! - jutott el hozzám Zef "agya", mikor kezdtem észhez térni másnap.
-De erről nem maradhat le! - vitatkozott Ben.
-Hagyjad már így is elég neki az a sok szar,a min most keresztül megy...
-Én inkább mázlistának mondanám...- morogta a fiú, mire éberebb lettem.
-Ezt meg, hogy érted?
-Úgy, hogy ő... Zefrina nekem elegem van ebből az ide oda csapódásból! Nem akarom kihasználni a lányokat én... Akarok végre egy olyat, aki úgy néz rám, mint Blair Harryre. - nyögte ki én meg döbbenten hallgattam a szobából. Mi a franc van Benjaminnal?
-Igazad van, tényleg mázlista abból a szempontból, hogy megtalálta Harryt, de nem Blair az az ember, aki csak úgy elfogadja egyik pillanatról a másikra, hogy, amit érez igazi, egy olyan EMBER iránt, akit még csak most kezd megismerni. Nem fair, hogy a szülei halála után egy ilyenbe pottyanjon! - védett sárkányom.
-Ez meg hozzáállás kérdése: Ha úgy tekint rá, mint nyűgre, csak rosszabb lesz. De Harry segíteni tudna neki, ha hagyná...
-Nem kell segítség!-  szakítottam őket félbe, mikor már nem bírtam tovább, majd bosszúsan tápászkodtam fel.
 Egyikük sem szólalt meg, teljesen lefagytak, így nyugisan sétálhattam le az emeletről.
-Figyelj, mi... - kezdte Zef, de félbeszakítottam.
-Hagyjátok csak, nem érdekel, de hagyjatok ki ezekből!  - világosítottam fel őket.
-Nem tudtuk, hogy ébren vagy...
-Akkor is kizárhattok belőle! - állítottam le dühösebben a vitát - Inkább azt mondjátok, mi az, amiről nem maradhatok le.
  Abban a pillanatban, ahogy végig mondtam megjelent előttem Annie, s az arckifejezéséből ítélve, tudtam, hogy hamarosan megtudom mi az, amiről Benék beszélgettek.
-Jó reggelt! Pont jókor, mert... valamiről beszélnünk kéne! - intett kifelé a teraszra, így követtem őt, ahol már szép kis társaság összegyűlt. Hát persze... A fiúk nélkül nincs élet. Nem nagyon akartam Harryre nézni, a tegnap esti után, valahogy nem akartam úgy tűnni, mintha sokat foglalkoznék vele... Még akkor is, ha ez nem igaz. 
  A fejemben öblös nevetést hallottam.
-Pofa be Zef!
-Az igazság néha fáj, drágám! - tette azért még hozzá, mire a szememet forgattam.
-Mire vágsz pofákat, még azt sem tudod miről van szó! - förmedt rám Louis, mire Zefrina felmordult, s ijedt arcát látva muszáj volt felhorkantanom.
-Na jó elég legyen! - szólt közbe Paul, mire egy nagy sóhajjal rágyújtottam. - Arról lenne szó, hogy elmennénk egy közös nyaralásra. - jelentette be ünnepélyesen.
-Hák istennek! Mikor indultok? - tudakoltam sietve. Paraszt vagyok:? upsz...
-Azt hiszem nem érted... - kezdte Annie, a fiúk csak figyeltek. - Paul úgy érti, hogy így... Mindannyian.
-Mi van? - ez valahogy elég fura hangnemben jött ki a tokomon, pont Dannyvel egy időben.
-Jajj de jó! - visongott.
-Nem! - mondtam határozottan. - Nem, nem és nem! Danny, ha akarod elviszlek én, de nem megyünk velük! - 
-De én velük akarok! - vágta be a durcát.
-Csak, hogy az van, amit én mondok! - kiabáltam, dühösen.
-Ne már Pipp! - nyafogott.
-Fejezd be!
-Utállak! - azzal leugrott Ben öléből és berohant, miközben én kővé dermedve álltam és bámultam a pontot, ahol előtte ült.
  Aztán felébredtem, s egy torokköszörülés közepette arrébb siettem. Soha nem mondott még nekem ilyet, s fájt. Fájt még akkor is, ha tudtam, hogy nem feltétlenül gondolja így. Én nem bírnám neki ezt mondani, nekem már csak... Ők maradtak Zeffel. 
-Claire, te is tudod, hogy nem úgy értette... - jött mellém sárkányom, mire bólintottam.
-Attól még... 
-Tudom. De még kicsi és nem ahhoz van szokva, hogy bármire is nemet mondjanak neki. Bár ebben az esetben...
-Nem gondolhatod komolyan, hogy elmegyek velük! 
-Nincs rendes okod, azon kívül, hogy Harry...
-Az pont elég! - fakadtam ki hangosan.  Nekem még is csak könnyebb így vitázni....
-Claire! Az öcséd boldog, annak ellenére, hogy elvesztette a szüleit és ez nagyrészt a fiúknak köszönhető! - Na igen... ez az, amit eddig is tudtam, csak... Nem szívesen vallom be.
-Igazad lehet. - suttogtam végül megtörten, s méltányoltam, hogy nem kezdett el semmiféle gúnyos nevetést, vagy ilyesmit.
-Ennyire azért nem vagyok szemét! - horkantott, s halványan elmosolyodtam, majd elindultam befelé megkeresni Dant.
-Baba! - nyitottam be a szobában, ahol éppen Harry vigasztalta az öcsémet.
-Hagyjál! - kiabálta, s szipogott egyet.
-Harry kimennél? - szóltam halkan, nem törődve Daniel előbbi kijelentéséve.
-Persze! - pattant fel és kettesben hagyott minket.
-Figyelj Danny... - sóhajtottam, de közbe vágott.
-Ez nem fair! Semmi rosszat nem tettek ellened, de te utálod őket és ezért nem akarsz menni! Ez nem fair! - ismételte magát sírós hangon.
-Igazad van! - vettem az ölembe és nem tiltakozott.
-Pipp kérlek! - karolt át.
-Rendben van! - mondtam ki azt, amit már a Zefrinával folytatott beszélgetés alatt megfogalmaztam magamban.
-Tényleg? - nézett fel rám könnytől csillogó szemekkel.
-Igen. Igazad volt. És te sokkal fontosabb vagy nekem annál, mint hogy egy ilyenen fennakadjak. - mosolyogtam rá, mire megölelt.
 Jól esett kettesben lenni vele, már hiányzott ez a meghittség, de aztán visszatért belé az élet és visongva rohant, hogy elújságolja, mi is megyünk.
-Tényleg jöttök? - szegezte nekem a kérdést Annie, mikor leértem. Mindenki érdeklődve nézett engem, mire muszáj volt a szememet forgatnom.
-Egyetlen egy feltétellel: Ha én választok helyet! - legalább egy kis örömöm, had legyen!
-Nem lehet! A fiúkat így is folyamatosan zaklatják, nem mehetnek bárhova, a végén még nem kerülnek elő egyben! - Paul magyarázatán elröhögtem magam.
-Hidd el nálam jobb helyet biztos, hogy nem tudsz erre a célra! - mértem végig lenézően, ő meg felszegte az állát.
-Ne légy ebben olyan biztos kislány! - harciasságán megint nevetnek kellet.- Hidd el, mint manager főleg, mint az One Direction managere, elég jó helyeket tudok.
-Ne légy ebben olyan biztos vénember! - utánoztam hangsúlyát. - Hidd el, hogy mint Tündét, sőt mint az eddigi leghatalmasabb tündér, nálam jobb helyeket nem tudsz. - gúnyolódtam, amit összeszűkült szemmel hallgatott.
-Miért vagy ebben olyan biztos? - kérdezte, ami nagy butaságra vallott.
-Ha nem jöttél volna rá, a világon bárhova mehetnek velem, mivel egy intésembe kerül, hogy ne vegyék őket észre, vagy hogy egy olyan öbölbe kössünk ki, ami számotokra nem is létezik addig, ameddig meg nem mutatom.
-ez olyan, mint a Grimmauld tér a Harry Potterben? - vonta fel a szemöldökét Liam, mi meg Bennel összemosolyogtunk a hasonlaton. Mi is ezt mondjuk mindig.
-Pontosan.
-Na jó rendben! - adta fel Paul. - De nem tudom, hova kell rep jegyet foglalnom. - jött a következő probléma, amin már nevetni sem tudtam.
-Mond csak te tényleg ilyen hülye vagy? - bukott ki belőlem, mire Annietől egy hitetlen, Bentől meg egy szúrós pillantást kaptam. - Nem gondolod, hogy végig ülök órákat egy repülőgépen, mikor egy másodperc alatt oda hókusz-pókuszolok mindenkit! - sok felől értetlen pillantás jött felém. - Tudjátok mit? Lényegtelen, nektek csak pakolnotok kell. - sóhajtottam fáradtan. Ez rosszabb lesz, mint gondoltam.
 Kellett még egy kis idő mire oszolni kezdett a tömeg, én meg lehunyt szemmel nyitottam meg elmémet a mindenségnek.
-Claire... Claire... Claire! - hallottam Harry hangját egyre hangosabban és tisztábban, mire ijedten felpillantottam, s találkozott a pillantásom a zöld szempárral.
  Ám nem ez volt a fura.
  A hangja a fejemből jött. 
-Háhááá! Szóval most már így is dumálhatunk? Király! - vigyorgott, mint a tejbe tök, miközben én még mindig dermedten bámultam.
  Ez nem lehet...