18. fejezet - Az esti románc

  Hirtelen ébredtem. Körbekémleltem a szobában, s szép lassan feldolgoztam a tényt, hogy igenis én menekültem Harry szobájába, nem akadhatok ki rá, sőt, még meg is csókoltam, most pedig a karjai között vagyok.
-Basszus... - motyogtam miközben kikászálódtam az ágyból.
-Hát te nem vagy semmi! - gúnyolódott Zef.
-Hogy-hogy fent vagy? Mikor jöttél vissza? - kérdeztem miközben lassan kikászálódtam Harry mellől.
-Kicsit levegőzni akartam, amúgy meg fura álmod volt és nem bírtam tőle aludni. - felelte tényszerűen, bár ezt a választ nem teljesen értettem. - Mindegy.
  Lassan az ablakhoz sétáltam és a hajnali fényekben megpillantottam Zefrinát, aki a tengert kémlelte.
-Sajnálom. - mondtam, mikor másodpercekkel később leültem mellé a homokba.
-Mit?
-Hogy ennyire megnehezítem a dolgod, komolyan nem tudom, hogy bírsz elviselni! - nevettem.
-Azt én sem... - röhögött ő is. - De ez a jó, nem kell megegyeznünk mindenben az unalmas lenne, így legalább folyamatosan edzésben tartasz, mert még egy ilyen akaratos, makacs, önfejű hülyét nem kaphattam volna!- "kedveskedett".
-Még jó, hogy te választottál! - paskolgattam meg az oldalát, nevetve.
-És most is ugyanígy választanék. - váltott komolyra.
-Köszönöm. - mondtam ki hangosan, mire biccentett.
-Claire most mi van Harryvel? - kérdezte mire elvörösödtem.
-Na ez az, amit én sem tudok. - sóhajtottam és hátravetettem magam a homokban. - Félek ettől az egésztől, nem lett volna szabad az a tegnapi sem...
-Te hülye vagy!
-Most miért?
-Ha igazán tudni akarnád tudnád, hisz ott van  mindkettőnk fejébe a válasz! - morgolódott -Hanyagoljuk a témát, mert idegesítesz!
-Kedves vagy...- morogtam, de nem vette fel.
-Menjünk el repülni, olyan korán van még, annyira régen voltunk csak ketten! -Vetette fel az ötletet,  ami nekem is régóta motoszkált a fejemben, így boldogan pattantam a hátára.
  Gyorsan megparancsoltam a szélnek, hogy,  amint Danny felkel rögtön üzenjen, majd indultunk is.
-Túl aggódod magad Danért. Nem lesz semmi baja, ha egy kicsit a fiúk vannak vele!
-Így is éppen eleget vigyáznak rá! - mindannak ellenére, amit mondtam, hangom boldogan csengett, hiszen repültem. Egymás szemén keresztül láttuk a világot egymás örömén keresztül éltük át a repülést, a sima tenger felett. Nagyon hiányzott ez az élmény.
-Látod, látod? Velem kéne jönnöd néha, ha vadászom, akkor legalább repülünk is és nem vagy annyira fancsali. Az a többieknek is jót tenne...
-Hééé!-nevettem - Nem is vagyok fancsali!
-Dehogynem! És mióta nem repülsz és nem is szexelsz ott van az arcodon az a folyamatos világfájdalma, amitől a környezeted is depressziós lesz. -hadarta el.
-Kösz...-horkantam fel.
-Most mi van? Ki más mondja meg, hogy lehangoló vagy, ha nem én? - folytatta.
-Na jó elég! - kiabáltam túl nevetve a szelet. - Inkább figyelj mert felállok! - azzal már pattantam is fel, hogy a szélre és kedves sárkányomra bízzam magam.
-Mehetünk Feljebb? - kérdezte, azzal már meg is emelkedett alattam, egy pillanatra a semmiben lebegve, majd magamhoz szorítottam.-ha nem ismernélek, azt hinném félsz... -heherészett magában, de erre már nem válaszoltam, mert igenis erősen kellett kapaszkodnom.
-Kapj el édes!  - nevettem mikor elégnek ítéltem a magasságot, majd elengedtem őt és fejjel lefelé kezdtem zuhanni a víz felé.
-Ez nem fair! - hallottam még Zefrinát, de nem foglalkoztam vele, inkább megkértem a szelet, hogy gyorsítson. Hát igen a tündérek szenvedélye a gyorsaság, de mivel ilyen szempontból nem tudok ártani magamnak, nem is vonom meg ezt a kis örömöt.
  Egyre közelebb és közelebb kerültünk a tengerhez mikor megláttam Zefrinát fejjel lefelé mellettem siklani a víz felé olyan pózban, hogy könnyűszerrel megkapaszkodhattam benne. -Megvagy?- kérdezte és helyeslő válaszom után a szárnyait kinyitotta s pár méterrel a víz felett siklottunk tovább.
  Késő délelőtt mentünk vissza a többiekhez. Zef meggyőzött, hogy Dan ellesz a fiúkkal és egy kis szórakozás nekem sem árthat. Mikor leszálltunk a parton ők már nagyban fürdőztek és kiváncsi tekintettel méregettek minket.
-Hát ti meg merre jártatok? - érdeklődött a szőke.
-Csak repültünk egy kicsit. - vontam vállat mosolyogva.
-Úristen srácok! NEM HISZEM EL! - kezdett üvölteni Louis - CLAIRE MOSOLYOG! - bömbölte.
-HÉÉÉÉ! - hördültem fel, miközben mindenkinevetett, majd egy kis adag vizet fröcsköltem az arcába.
-HÉÉÉÉ! - reagált ugyanúgy mint én azzal felkapta Danny kisvödrét és az rcomba löttyintett egy jó adag vizet.
Döbbenten bámultam az eseményeket, miközben próbáltam felfogni, hogy komolyan a pofámba fröcsköltek egy KISVÖDÖRREL egy rakat vizet.
-Biztos vagy te abban, hogy ez egy helyes döntés volt? - húztam össze a szemeim.
-Vizi csata!!!! - kiabálta el magát Dan, ezzel oldva a feszültséget, miközben Louisra, vagyis a lábára locsolt mert csak azt érte el egy másik vödörnyi vizet.
-Azt hinném haver, hogy mi srácok összetartunk! - röhögött le rá a srác.
-Én Pippel vagyok! Mindig ő nyer! - jelentette ki büszkén.
-Persze, mert Pipp bedühödik és az egész tenhert rájuk borítja... - morogta Zef és azt hiszem mindenki hallotta, mert az egész társaság nevetett.
-Az a baj, hogy ez igaz... - vihorásztam halkan.
-Pipp nem jössz be fürdeni? - kérdezte az öcsém.
-De csak átöltözöm! - néztem rá, majd a szobámba teleportálva varázsoltam magamra a dolgokat, mielőtt még azon mehetett volna a poénkodás, hogy (mégha nem is látnának semmit), de előttük veszem át a ruháim.
   Mikor visszaértem a többiek már javában a víz hőmérsékletéhez szoktatták magukat.
-Nem mész? - kérdezte óvatosan Annie mikor leálltam a cuccok mellet és az idilli társaságot bámultam, amibe egy sárkány is beletartozott.
-Nem tudom mi olyan fura neked ezen, soha nem voltál normális! - Imádom, amikor Zef csak úgy belekotnyeleskedik a gondolataimba...-Túl hangos az a baj... - morogta még.
-Claire? - vonta anyám a figyelmét magára.
-Ja, de persze... - motyogtam és rámosolyogtam. Aztán egy pillanat múlva le is fagyott az a mosoly. NA NEHOGY MÁR! Azért az én jófejségemnek is van határa...pffff.
-És azt hiszem már majdnem elhittem, hogy tényleg próbálsz kedves lenni! - röhögött Zef, de ebben most semmi él nem volt.
-Hát azért nem fogom megkönnyíteni ennyire a dolgát! - puffogtam és becsörtettem a vízbe.- Basszus ez hideg! - visítottam fel, mire megint csak kiröhögtek.
-Ilyenkor azért érződik az a kékvér! - fröccsentett felém Zayn, de egy lesujtó pillantással elhallgattattam.
-Gyere majd megszokod! - mosolygot Harry és ma először mertem ránézni. Valahogy furán nézett. De nem tudom, hogy, vagyis értitek, amikor tudjátok, hogy ÚGY néz, de nem úgy néz, hanem azon belül...
-Claire már agondolatban is hülye lettél?! - förmedt rám Zefrina.
-HÉÉ! - hördültem fel ma reggel sokadjára, amivel igazoltam őt. - Basszus...
-Na jössz? - fordult felém Harry. - Csak pár perc és jobb lesz.
-Na meg a lószart!- azzal elkezdtem kellemes hőmérsékletüre melegíteni körülöttem a vízet.
-ÚÚ Pipp ilyet én is akarok!! - jött felém Dan és a karjaimba vetette magát, mikor megérezte a vizet.
-Persze Danny ilyenkor jössz! ÉS még, hogy nem vagy haszon emberke! - röhögtem el magam.
-Hát... Mégis csak király leszek! - vigyorgott rá.
-CSak azt tudnám, honnan lett ekkora arcod. - néztem rá döbbenten.
-Szerintem meg ezt nemnehéz kitalálni! - úszott hozzánk Harry. - Uhh itt tényleg nagyon jó!!
  Egész nap a parton voltunk. Olyan otthonos volt az egész. Elesztettem a családom nagy részét, mégis mintha valahol visszakaptam volna őket és mégha nem is szívesen vallom be ez egy  piszkosul jó érzés volt.
-Tudod igazán nem baj, ha törődsz az emberekkel. - mondta kedvesen Zaf mikor a parton ülve szívtam mellette a cigimet.
-Jajj ne röhögtess már! - horkantam fel hangosan.
-Imádom, amikor hülyének tetteted magad.
-Imádom, amikor temeg kurva okosnak képzeled magad! - vágtam vissza.
-Csak egy baj van Claire - itt hagyott egy kis hatásszünetet - Itt vagyok a fejedben! -És tényleg a fejemben volt. Nem csak beszélt, az a szemét beleturkált mindenembe én meg nem vettem észre.
-Basszus Zefrina!- Pattantam fel bár nem tudom miért. - Ilyet nem csinálunk!
-Jó tudom bocs, de megérte! Csak így leaglább beigazolódott! - Tette hozzá nevetve miközben én még magamban puffoktam egy ideig.
  Nem sokkal később bementünk a házba, ahol is Dan közölte, hogy ő megint szeretne inkább a fiúkkal aludni, mert az olyan mókás. Őszintén én most szar nővér vagyok, hogy ennyire kerül? Egász nap velük van, velük alszik, ők fürdetik...
-Ők az újak édesem!Az új mindig érdekesebb. 
-Kösz Zefrina ez nagyon jól esett!
-Nem úgy értem tudod. De neki így könnyebb most. Hagyd.
Igazad van... Na jó éjszakát Zef! - paskolgattam meg, mert ő közölte, hogy inkább kint alszik, majd elindultam a szobámba.
-Claire? - ez Harry.
-Hmm? - 
-Beszélhetnénk?
-Persze, gyere fel! - válaszoltam a hajamat törölve.
-Igazából itt állok az ajtód elött. - hallottam meg rendesen is a hangját, mire kinyitottam az ajtót. -Helló. - intett.
-Helló! - válaszoltam és jó hülyén éreztem magam. - Baj van?
-Én is ezt akartam kérdezni. - nevetett kínosan miközben a tarkóját dörgölte.
-Miért?
-Mert ez egy igen jó nap volt, csak fogalmam sincs mi van így velünk, főleg, hogy egyik pillanatban közeledsz felém a másikban pedig szarsz rám. - fejtette ki.
-Ohh! - nyögtem értelmesen.
-Igen... Ohh. - motyogta. - Lehet inkább mennem kéne...
-Ne! Vagyis gyere be, ne menj el! - álltam félre és mikor tanácstalanul nézett a karjánál fogva behúztam. - Beszélgessünk. De ne erről, hogy mi van kérlek! Én sem tudom mi van. Csak... Csak úgy simán beszélgessünk. - Ültem le vele szemben az ágyra.
   És innentől kezdve áradt belőlünk minden. Vicces pillanatok, kínos pillanatok, szomorú pillanatok, minden. Már nem ültünk feküdtünk egymással szemben. Néha csak csedben mosolyogtunk a másikra, de jó volt. Vagyis ez így nagyon jó volt nekünk.
-Claire?
-Hmm?
-Tudod miből építek falat az elmém köré? - nézett rám komolyan miközben enyhén közelebb csúszott.
-Nem.. - suttogtam vissza.
-Belőled. - azzal finoman megcsókolt.
  Komolyan. Egyszer  tönkre tesz ez az ember....