Díj

Nagyon nagyon nagyon szeretném megköszönni az első díjamat IDGirl nek! Nagyon hálás vagyok érte :)))

 Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat! 

2. Írj magadról 11 dolgot! 

3. Válaszolj 11 kérdésre! 

4. Írj 11 kérdést! 

5. Küldd tovább öt embernek!

         11 Dolog Magamról:

• Nem szeretek az ételekben újdonságokat megkóstolni
• Néha olyan bunkó tudok lenni, hogy az akivel az voltam rám se mer nézni
• Volt egy hét, amikor azért nem írtam, mert rákattantam a Szent Johanna gimi sorozatra (ezer bocs ezért még mindig!)
• Év elején annyit írtam, hogy még a leckéimet sem csináltam meg
• Általában a barátnőmtől értesülök a(z) One Direction- os hírekről
• 16 éves vagyok
• A kedvenc filmem a 'Stuck in love' (szerintem ha valaki megnézni érteni fogja miért)
• Soha nem voltam még szerelmes
• Imádok bulizni
• Ha valami bajom van leülök írni és direkt valami pokoli történetet írok, hogy meglássam mennyire jó életem van ezekhez képest
• Szívesen élnék olyan világban, mint amit 'megteremtettem' ezen a blogon

111 kérdés

1 . Melyik a kedvenc meséd? 

   Hmm... A Herkules és az Oroszlánkirály között nem tudok dönteni...

2. Gondoltad volna 5 évvel ezelőtt, hogy blogot fogsz írni? 

   Nem. Egészen tavalyig még csak az írással sem foglalkoztam.

3. Ha visszamehetnél az időben kijavítanál valamit?

   Biztosan... Csináltam nagy hülyeségeket, ahogy mindenki más is.

4. Mi a kedvenc filmed címe?

   Stuck in love (Bízz a szerelembe a magyar címe ha jól tudom)

5. Mit ajánlasz a kezdő bloggerináknak?

  Hogy ne adják fel, s próbáljanak maguknak közönséget szerezni. Kommunikáljanak a többi bloggerrel, vagy olyanokkal akik ugyan abban a témában benne vannak, amivel ő akar foglalkozni. Én rengeteg segítséget/tippet kaptam így.

6. Jól tanulsz?

   Háát... Nem tanulok ez a legnagyobb problémám, ugyanis hihetetlenül lusta vagyok. De hülyének (annyira) nem mondanám magam.

7. Mi vezetett arra, hogy blogot írj?

  Új gmail fiókot akartam nyitni álnéven, mikor is feladta ezt a lehetőséget. Előtte is sokat pedzegettem, de akkor, ( a barátnőm adta meg az utolsó löketet) rászántam magam.

8. Van olyan személy, aki nélkül a blogod nem sikerült volna?

  Voltak emberek, akik az elejétől fogva nagyon nagyon biztattak, hogy semmit sem veszíthetek főleg ha álnéven írom, de pont mert álnéven írok, így úgy érzem, hogy a magam 'erejéből' sikerült elérnem azt, amim most van.

9. Ha igen ki(k) ?

  Barátnőim, testvérem.

10. Tudja valaki, hogy blogot írsz?

   Igen, egy kevesen tudják.

11. Ha igen ki? 

  A barátaim egy része, a családom, de onnan csak a nővérem tudja mit írok.

Akiknek küldöm:

Kikiih

crazy mofo

Azy

Macy C. Morrow

Ramii

11 Kérdésem

• Miért kezdtél el írni?
• Mennyi idős vagy?
• Mit gondol rólad a környezeted?
• Voltál-e már szerelmes?
• Mi az,a mit a legjobban szeretsz/szeretnél ezen a világon?
• Ki az, akiben a legjobban megbízol?
• Mennyire hagyod, hogy a környezeted irányítson?
• Mit tartasz a legszebbnek a világon?
• Mit tartasz a legrosszabbnak a világon?
• Van-e olyan történeted/novellád, amit már megírtál, de senkinek sem mutattad meg?
• Hiszel a reinkarnációban?

Még egyszer nagyon köszönööm!! :))))

                                                                  Xx Blair

9. Fejezet - " Az csak legenda!"

Haliii!!! Hááát most hoztam a következőt, megrtóbálok gyakrabban, nem tudom mennyi sikerrel... Kommentelni ér, és sajnálom, hogy még nem válaszoltam, de örülök, hogy írásra van időm szóval bocsánat!! Emellett ez nem azt jeleni, hogy nem örülök nekik és a feliratkozóknak!!! NAGYON KÖSZÖNÖÖÖÖM!!!!

Joo Olvasást!!
                Xx Blair

-Én ne...- kezdte, de nem hagyom, hogy befejezze ugyanis pánik roham uralkodik el rajtam vagy valami olyasmi. Fogalmam sincs mi történik, miért változtam át, s nem is értem azokat, amik kavarognak bennem, így meghatározni sem tudom, hogy mi dominál.
-Zef! Zefrina kérlek! Kérlek szükségem van rád! - zokogtam, s éreztem, ahogy arcomon könnyek csorognak. Féltem, pokolian féltem, s közben próbáltam arra koncentrálni, hogy áttörjem Zefrina gátját, amit gondolatai köré emelt.
-J... Jól vagy? - közeledett óvatosan Harry, de mintha valami halálos beteg lenne elhúzódtam.
-Ne gyere közelebb! - figyelmeztettem - Zefrina! Khé.. Khérlek! -s még jobban sírni kezdtem. Nem értettem mi van velem, nem értettem félelmemet sem, mert nem tűnt veszélyesnek a rajtam lévő ruhából ítélve, még is: valami a frászt hozta rám.
-Claire, mi történt?! Hol vagy? - hál istennek sárkányom megérezte, hogy baj van, s hangjából ítélve átérezte lelkiállapotom. Gyorsan végigvetítettem neki. - Mindjárt ott vagyok! - és ahogy mondta úgy is lett. Lentről ijedt kiáltás hallatszott, majd a következő pillanatban a behajtott ajtót egy fekete párduc csapta ki, s kapásból felém indult, hogy aztán zokogva boruljak a nyakába. - De hát miért borultál ki ennyire? -kérdezte kétségbeesetten, mert nem igazodott ki azon, amit érzékelt bennem.
-Nem tudom foggalmam sincs, de... Ő az oka... Mindennek ő az oka! - s fájdalmasan Harryre néztem, aki mint egy rakás szerencsétlenség állt előttünk.
-Claire ugye tudod, ho... - kezdte de ebben a pillanatban újabb személy rontott be a szobába.
-Mit csináltál te rohadék, hmm? - Ben, magából kikelve üvöltött, s elindult a göndör felé.
-Ben ne... - kezdtem, bár eléggé le voltam döbbenve, hogy itt van, bár gondolom Zef értesítette.
-Attól még hogy hülyeséget csinált.... Megütötted?! Mi? - s egyre közelebb ment a másikhoz, míg a végén meg is lökte a dermedt fiút.
-Benjamin, fejezd be! - ugrottam közéjük, amin én magam is meglepődtem. Összezavarodtam. Miért védem? Legszívesebben én magam is addig verném, amíg el nem ájul, de... Az én vagyok! Más... Más nem bánthatja? Most komolyan erre gondolok?! Ez ... Szánalmas. Mi történik?
-C. állj félre! Sajnálom, hogy paraszt voltam, nem tudom mit tett ez a görény, de én majd elintézem ember módra! - s ökleit már emelte is. Enyhén nevetséges lett volna, ha nem vagyok alapból is halálra rémülve.
-Mi folyik itt? - kukkantottak be óvatosan a srácok, majd a helyzetet látva le is cövekeltek.
-Maradjatok ott! - utasítottam őket. - Ben te meg légyszíves nyugodj le....
-Nem! Nem szoktál kiakadni, tudni akarom, hogy mit csinált ez a szemétláda, hogy Zefrina ennyire kétségbeesetten szólt, te meg sírsz! . s kezét továbbra sem engedte le, mire én nagy sóhajjal pörgettem végig a fejébe az emlékeket. - Mi? - nézett rám nagy szemekkel, mert mint gondoltam egy mukkot sem értett ő sem az egészből. - Claire ilyen nem történik csak úgy! - rázta a fejét kétségbeesetten - Te! - mutatott vállam felett a továbbra is rémült Harryre - Mivel bűvölted meg?! Ki bízott meg? Claire lehet, hogy ő ölte meg a szüleidet is! - gondolta  tovább a dolgot, én meg mozdul ni sem tudtam már a döbbenettől.
-Te paranoiás beteg állat! Normális vagy?! Minek nézel te engem? - úgy látszik Harrynek megjött a nyelve, ám a nem a legjobbkor, ugyanis Ben ha egyszer behergeli magát, onnan már minden mindegy, ezért nem is kellett volna meglepődnöm azon, hogy szó nélkül félrelökött, s nekirontott a göndörnek.
  Először azzal voltam elfoglalva nehogy rosszul essek a lökéstől, utána meg, nehogy útba legyek, így nem csoda, hogy a négy másik fiú próbálkozott a szétválasztásukkal, ám egy tündért nem olyan könnyü leszedni a másikról, bár ez nem egyenlő mivel Harry embe...
-C. nézd Harryt! Ezt... Hogy csinálta? - döbbenten s egyben mozdulatlanul néztük, ugyanis az említett felül volt s úgy püffölte a másikat.
  Na most. Talán ez nem furcsa, de... Egy ember, hogy verne már meg egy tündért?! Bennek sokkal erősebbnek és gyorsabbnak kéne lennie...
  A következő pillanatban megint fordult a kocka s Ben került felülre.
-Álljatok le!
-Elég volt!
-Szállj már le róla!
  Négy fiú ilyen szöveggel próbálta szétszedni a két fiút.
-Nem akarsz egész véletlenül segíteni leszedni az idegbeteg barátodat Harryről? - kérdezte dühösen az a barna hajú, aki lent is elég ellenségesen beszélt velem.
  Ezzel felébresztett.
  Felemeltem mindkét kezem, s azzal együtt emelkedett egy egy fiú is, ám még mindig egymást püfölték.
-Elég legyen! - s kezeimet szét zúztam mire két méterre egymástól lebegtek tovább. - Mi a szart csináltok egyáltalán?! Tudjátok mint verekedtek? Semmi értelme! Benjamin kurvára meghallgathatnád az embert az előtt, hogy neki esel a másiknak! - kezdtem neki dühösen. - Láttad mi történt... Hogy gondolhatsz egyáltalán ekkora hülyeséget? Ő egy... Ember! És mint láttad én értem hozzá és akkor... Akkor történt ez... - megint csak zavartan néztem magamra, majd lassan elkezdtem őket leengedni. - Ha most megindultok és megint egymásnak estek, közlöm: elájultok ugyanis én foglak kiütni titeket. Öhm... Harry... - nem néztem rá, csak a cipőmet... vagy is mivel mezítláb voltam a lábfejem bámultam. - Elláthatom gyorsan a sebeid? Ben meg tudja magának, de.. - az említett szó nélkül ment ki a szobából, s nem tűnt nyugodtnak. - Zef kérle...
-Megyek. -sóhajtott a másik nagyot, hiszen mellettem fejben itt tud lenni, ám most jó lenne ha Ben sem maradna egyedül.
-Kösz. - halványan rámosolyogtam, majd óvatosan Harry felé néztem, mikor már csak a fiúk maradtak. - Szabad?
-Mi van ha valami ragyát hókuszpókuszál rád? - állt be közénk a morcos barna hajú.
-Én csak szeretném rendbeho... - kezdtem de a szavamba vágott.
-Már így is éppen eleget segítettél! És most kifelé! - azzal úgy fordult, hogy az ajtó felé elmehessek, de Harryhez ne  férjek oda.
  Vártam egy másodpercet hátha valaki szól, de végül elindultam kifelé. Ha nem, hát nem, én segíteni akartam...
-Várj! - állított meg a borostás.
-Zayn mit csinálsz? - jött mögüle a dühös hang.
-Louis, segíteni akar...
-Mert eddig annyira jó szándékú volt!
-Na jó! Harry akarod, hogy segítsen vagy ne? Nem is értem miért nem szólalsz meg, mikor... - kezdte a Zayn nevű.
-Rendben. - hallottam meg a közben érkező választ, majd lassú csoszogással Harry közeledett felém a lépcsőn. - Gyere itt a fürdő. - mutatott a lépcső melletti helyiségre, mire követtem. Tanácstalanul megállt. - És most?
-Szabad? - kérdeztem újra, mikor kezeimmel már majdnem arcát fogtam, ám zavaromban nem tudtam ránézni. Zavar? Én ? Mi történt? Ma már sokadszorra mellette! Én nem jövök csak úgy zavarba!
-Szabad. - s éreztem engem szuggerál, ám csak egy pillanatra néztem a szemébe, utána lehunytam őket, s koncentráltam, hogy energiát adjak neki.
  Öt másodperc után rögtön elengedtem.
-Jobb? - tudakoltam s kezeimet hátam mögé rejtettem. Úgy éreztem égnek, az előbbi érintéstől.
-Ez... Ez... - dadogott, de nem mondott többet.
-Akkor rendben vagy. - azzal sietősen sarkon fordultam s kirohantam a házból.
-Claire ugye te is érezted, hogy valami nem volt rendben vele....
-Nem tudom... - valami fura volt tényleg, de nem tudtam annak a behatárolására figyelni.
-Túl sok... Lélekerő? Ez így értelmes? - kérdezte töprengve.
-Zefrina tényleg nem tudom... - sóhajtottam. Már a kertünkben voltam s levetettem magam Ben mellé, hogy rágyújtsak.
-Mérges vagy? - tudakoltam halkan.
-Csak... Nem értem. - motyogta. Egy ideig hallgattunk.
-Zef. - szólaltam meg végül fejben de Benjamint sem zártam ki.
-Hmm?
-Mi történt velem? - egyre halkultam.
-Emlékszel Seanne történetér? - mondta végül eltöprengve, mire az ütő megállt benne.
-Az csak legenda! - hárítottam ijedten.
-És mi van ha mégsem? - Ben kérdése után már nem voltam képes megszólalni.
  Lehetetlen...

8. Fejezet - Törés

Halii!! Itt lenne a következő rész, remélem tetszik majd mindenkinek, bocsánat, hogy most hoztam csak nem voltam itthon a napokban egyáltalán! 

                      Joo Olvasást!!

                                     Xx Blair

 Sikítás. Léptek, majd egy ijedt Annie állt meg előttem, miután Harry bement száj nélkül.
-Claire! Harry halálra rémült, csináld vissza! - kezdte kétségbeesetten.
-Mi a franc?! - jött ki Paul is maga után rángatva a rémült srácot. - Ő egy énekes! Nem csinálhatod ezt vele! Senkivel nem csinálhatod ezt! - kezdett üvölteni. Hogy én mennyire utálom ezt...
-Pault szerintem ezzel nem érsz el se... - próbálta nyugtatni Annie, de nem ment neki túl jól.
-Nem! Mit képzel magáról? Nem szórakozhat az emberekkel kénye kedve szerint! - kiabált tovább.
-Claire te normális vagy?! - hápogta Zef is. Jajj, már egy mozdulat az egész, én csak azt akartam, hogy befogja, mit hisztiznek?!
-Most pont olyan vagy, mint a Tanács! - morogta dühösen, majd lezárta elméjét.
-Zefrina! - kiabáltam, mivel fejben nem hallotta. - Zefrina ne már! - próbálkoztam újra - Akkor cseszd meg! - üvöltöttem dühösen, s kezeim szikrákat szórtak.
  Bassza meg! Ezt nem szabad! Mély levegő mély levegő... Rendben.... Nyugi van...
-Jól vagy? - aggodalmaskodott Annie, mire egy megsemmisítő pillantást küldtem felé.
-Nyugodj már le! Tessék itt van, tanuld meg befogni! - néztem inkább a Göndörre, aki időközben visszakapta száját, s megkönnyebbülten tapogatta, s nyitogatta.
 Néma csend lett, senki nem szolt, vártuk, hogy a másik észhez térjen. Majd a zöld szem pár rám nézett. Egyenesen a szemembe, s egy pislogás nélkül színtelen hangon megszólalt.
-Te beteg vagy. - azzal hátat fordított és elment.
  Hogy mit szóltam? Magamat is meglepő módon hihetetlen lelki furdalásom lett. Mi a fasz?! Ne már! Ő egy senki! De azok a szemek... És ahogy mondta... Zefrinának igaza van... Miért csináltam? Mert sokat beszélt? Röhejes vagyok!
-Megőrültél? - jött a következő üvöltöző, de most emellé egy tűz csóva is repült az arcomba, amitől muszáj volt köhögnöm. - Miért kellett?! Azt akarod, hogy megutáljanak?! Nagyon jó úton haladsz! - és még egy tűz csóva. Meg sem próbáltam védekezni. Hagytam, had intézzen el, had dobálja a felém azokat, majd a vízbe kössek ki.
  Nem tudom miért engedtem, hogy ennyire elverjen. Nem tudom miért éreztem azt, hogy ennyire bűnhődnöm kell az eset miatt, de...
-Ben kérlek! - Annie megint csak könyörögve kezdte- A végén még baja esik! - az említett lihegve hagyta abba, s próbálta dühét korlátozni.
-Nem tudom mi lett veled, miért csinálod ezt, de te vagy az, aki mindig ki volt akadva, ha Tanács az emberekkel szórakozott, most meg te csinálod. Remélem hamar észhez térsz, mert ezt a lányt nehezen tudom elfogadni. - azzal bement.
  Nem néztem Paulék felé, pedig tudtam, hogy engem figyelnek, majd miután bementek még maradtam egy ideig ott ahol voltam.
-Pipp! Jól vagy? - kérdezte Danny, mikor ebédet csináltam neki. Magamra erőltettem egy mosolyt.
-Persze. - néztem hátra egy pillanatra, majd folytattam.
-Harry nagyon mérges rád? - tudakolta. Szóval tudja.
-Azt hiszem igen. - válaszoltam őszintén.
-És a többiek is azért mérgesek, mert Harry az? - kérdezgetett tovább.
-Inkább azért, amit csináltam. - mondtam.
-Akkor miért nem kérsz bocsánatot? - világított rá a lényegre, mire egy ideig hallgattam.
-Ez jó kérdés édesem. - adtam meg a választ végül. - Itt a kaja. - raktam le elé.
-Te nem eszel? - Megráztam a fejem.
-Nem vagyok éhes. Zefrinát nem láttad? - kérdeztem ugyanis sárkányom még mindig nem hajlandó "beengedni" és fogalmam sincs hol lehet.
-Elment vadászni. - mondja, majd folytatja az evést.
  Szóval tényleg mérges. Nagyon mérges, ugyan úgy, mint a többiek.
  A többi fiú sem jött át nap közben, gondolom Harry elmesélte mi történt.
-Havert nézünk valami mesét? - kérdezte Dant Ben, s még véletlenül sem nézett rám.
-Igeeen! - s úgy ahogy megbeszélték el is tűntek ebéd után.
  Tényleg bocsánatot kéne kérnem. S nem csak azért, mert mindenki mérges rám, hanem mert... Bánt, hogy mennyire kiakasztottam.
  Lassan sétáltam át a szomszédba, s az ajtó előtt, még egy jó öt percet álltam mielőtt bemertem volna kopogni.
-Igen? - nyílt ki résnyire az ajtó, s egy borostás  fekete hajú srác nyitotta ki.
-Öhm.. - köszörültem meg a torkom - Beszélnem kell Harryvel. - motyogtam zavartan. Hűű, ez is újdonság.
-Nem hiszem, hogy ez most jó ötl... - kezdte de közbevágtam.
-Bocsánatot szeretnék kérni tőle. - néztem a  szemébe.
-Hát jó. - mondta egy röpke gondolkodás után, s kitárta az ajtót.
-Te meg mit keresel itt? - jött felé egy barna hajú mérgesen.
-Bocsánatot kérni jöttem.- válaszoltam neki is halkan.
-Azt hiszed ennyivel elintézed? - kezdte újra.
-Lou nyugi már, egy próbát megér! - nyugtatta az, aki ajtót nyitott. - Fel mész az emeleten és... - kezdte nekem magyarázni merre találom a göndört de közbevágtam.
-Azt hiszem megtalálom. - indultam felfelé, de még hallottam lentről az elfojtott dühös susmust.
 Itt is kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy kopogjak jobbra a harmadik ajtón, amin éreztem, hogy az övé.
  Nem kaptam választ, mire megint kopogtam. Semmi. 
  Benyitok. Az ágyon fekszik, a fal felé fordulva, nem mozdul. A bűntudat újra utat tör. 
-Öhm... - köszörülöm meg a torkom. Felismeri a hangom, összerezzen, de nem mozdul. - É... Öhm...
-Na mi van szeretnél még egy kicsit megcsonkítani? Mi kell mos? Fül, kéz, szem? Hmm? - nem néz rám, de hangjából árad a megvetés, jogosan.
-Én csak... Sajnálom. - nyögöm ki végül nehezen, s közelebb megyek.
  Várok valami válaszra, de nem érkezik.
-Hallottad, amit mondtam? - kérdeztem zavartan, s egyben türelmetlenül. Semmi válasz. - Na jó. Nem szokásom bocsánatot kérni, nem is nagyon szoktam szóval örülnék, hogy ha valami válasz félét adnál! - kezdtem kiakadni.
  Még mindig semmi. Ezt nem hiszem el! A pofátlan szerencsétlenje!
  Türelmetlenül sétáltam, hogy belelógjak látókörébe, de nem voltam képes elkapni pillantását. Megragadtam a karját, mire hirtelen rám nézett.
  Nem tudom mi történt. A szívem ugrott egy hatalmasat, valami elkezdett felkúszni a kezemből onnan, ahol őt fogtam, s hirtelen nem érzékeltem a külvilágot, csak egy távoli sikítást hallottam.
  Nem tudom mennyi idő telt el ezek után, de amikor következőnek felfogtam a körülöttem lévő eseményeket, én a földön ültem olyan pózban, mint aki összerogyott, de a göndör karját továbbra is szorongattam.
  Ölembe néztem. Valami változott. Mi ez a fehér ruha rajtam? Én nem ilyenbe voltam! És... Miért érzékelek mindent erősebben?! A hajam... Miért lóg ilyen hosszú fonatban a bal oldalamon?
  Átváltoztam...
  Lassan kezdem felemelni tekintetemet, a döbbenettől dermedten továbbra is. 
  Találkozik a pillantásom a zöld szem párba, amit már nem zöldnek látok.
   A világot, az univerzumot, mindent látok benne, magával ragad, bevonz.
  Hirtelen szökkenek hátra a falhoz lapulok, s rémülten nézem továbbra is.
-Mit csináltál velem?!

7. Fejezet - Ha egy tündér bal lábbal kel...

Haliii! Ne haragudjatok, de egyszerűen elröppent az idő... Sajnálom, holgy rövid, brutálisan nincs ihletem, de összeszedem magam és... NEM FOGOM ABBAHAGYNI! Nem bírom, ha valaki abba hagyja. Csak a részek néha lehet így mint most egy hétnél is később jönnek.
   Sajnálom....

                       Joo Olvasást!!!

                                                     Xx Blair

-Piipp!!! Ébresztőő!! - lassan úgy érzem hozzászokhatnék Daniel keltéséhez, bár azért elgondolkodom rajta nem adnék-e be neki valami altatót....
-Eszednél vagy? - jött Zefrina megbotránkozott, még is szórakozott hangja.
-Csak egy ötlet volt. - motyogtam.
-Haver, nem akarsz még egy kicsit aludni? Olyan korán van... - Ben kicsit nyűgös reggelente.
-De unatkozooom! És éhes vagyok! Pipp! Hallasz? - s a drága arcomat kezdte marcangolni.
-Jól van már! Jajj babám, de milyen vagy néha! - motyogtam, miközben felkaptam s lesiettem vele.
  Hát persze, hogy most is voltak itt, de nem az egész csapat. Komolyan ezek mikor alszanak?! Bár a göndört elnézve nem olyan fitt a másik meg... Mintha Danielt látnám enni csak a különbség kb 20 év lehet közöttük...
-Jó reggelt! - köszöntek.
-Jó reggelt! - kiabált Dan is, én meg próbáltam nem kiakadni ezen. - Piipp!! Kéérek enni! -  kezdte mikor beleültettem a székébe. - Te mit eszel? - kérdezte a mellette lévő szőkétől, aki még mindig tömte magát.
-Asszem disznóhúsos rántotta ketchuppal ez meg kakaó. - mutatott a bögréjére.
  Na jó, azt hiszem az én reggelimnek lőttek.
-Te nem eszel? - úgy látszik Dannyt nagyon érdekelhették a fiúk, mivel a göndört fárasztotta most.
-Nem vagyok éhes... Lehet köze van ennek Niall kajájához... - nézett szúrosan barátjára aki egy 'mi van?' pillantással jutalmazta.
-Pipp! Éhes vagyok! - tért vissza hozzám.
-Akkor csináld meg magadnak. Ezt nem csinálhatod, ha nem használod az erődet, a kiképzésen szívni fogsz. - magyaráztam neki. - Ne kezd, hogy nem tudod, ezt mindenki tudja! - forgattam a szemem, mikor láttam, hogy hisztizni kezdene. - Csak gondolj rá! - vontam vállat.
-Piiippp, én fáradt vagyook ehhez! - nyivákolta még is.
-Hát én is! 9-kor utálok kelni. Na gyerünk! - adtam ki neki. - Daniel remélem emlékszel, mi lett múltkor mikor hisztiztél. - mondtam mire nagy sóhajjal elkezdte magának megcsinálni, s érdekes módon pillanatok alatt sikerült neki. - Na! Miért is hisztiztél? - kérdeztem tőle mosolyogva, de láttam rajta, hogy büszke magára. Szerintem már el is felejtette, hogy ilyet is tud...
-Aztaaa! - állt meg a szőke kezében a villa én meg a szememet forgattam. - Azt hittem tegnap este túloztok azzal, hogy ilyet mindenki tud...
  Nem foglalkoztam a két bambával, ugyan ilyen módon neki álltam én is a kávémat megcsinálni.
-Sziasztok! - jött be Annie nagy csomagokkal. - Jézusom Niall már megint, mit eszel?! - akadt fent a maszlag láttán, mire a másik neki is elmondta. - Máskor inkább nem kérdezem meg. - azzal fintorogva pakolni kezdett.
-Segítsek? - állt fel Harry, Annie meg hálásan nézett rá. Már réga kávémat kortyolgattam, s nem különösebben figyeltem.
-Claire, nem tudod ezt is csak úgy be hókusz-pókuszolni? - nézett a cuccokra Harry, mire felé kaptam a fejem.
-De. - mosolyodtam el, s láthatólag ő is felvidult. - Csak éppen nem akarom. - folytattam, azzal visszafordultam.
-Pipp ma medencézel velem? - tudakolta hirtelen Dan.
-Ha nagyon akarod. - vontam vállat.
  Aztán csend lett. Harry még morgott magában valamit pakolás közben, de nem nagyon foglalkoztam vele.
-Jó reggelt édesem! - de jó Paul is csatlakozik. - Jó reggelt - intézte ezt mindenkinek, mire minden felől visszaköszöntek csak én maradtam csendben.
-Mit kérsz reggelizni? - kérdezte tőle Annie.
-Egy pirítós elég. - mondta a másik meg mosolyogva bólintott.
-Képzeld Annie, én egyedül csináltam a reggelim! - büszkélkedett Danny, mire elmosolyodtam.
-Tényleg? Már ilyen nagyfiú vagy? - nézett rá nevetve a másik, mire az öcsém bólintott.
-Több szerénységet Baba! - mondtam fejébe nevetve.
-Miért? Vald be, hogy büszke vagy rám! - erre mindenki furán nézett rá. - Rosszat mondtam? - fordult félénken körbe.
-Nem. Csak nem hallották, amit én mondtam, mivel csak neked mondtam. - válaszoltam ugyan úgy.
-Miért nem mondod mindenkinek? - na jó, akarom én, hogy az öcsémet továbbra is hülyének nézzék?
-Daniel, meg kell tanulnod így kommunikálni! - válaszoltam.
-Hidd el sokkal kényelmesebb! - szállt be Zefrina is.
-Wáááááá! - üvöltött fel Niall, majd felpattant a székre, s Harry egy másodperc eltolással megcsinálta ugyan ezt.
-Senki ne mozduljon. - mondta nyugtatóan Paul, majd mögém bámult.
-Na jó C. ez megérte! - hahotázott Zef és magam mögül valami fura hangot hallottam.
-Ja, akkor már értem! - s belőlem is kitört a nevetés.
-Szép lassan hátráljatok! - Paul nem foglalkozott velünk tovább mondta. - Annie! Menj mögém! - mondta feszülten.
-Paul... Ő Claire sárkánya. Zefrina. - mutatta be Annie feszengve, mire csend lett.
-Hogy milye?! - tört ki Harryből.
-Sárkány. Tudod  nagy tűzokádó, mint amik a mesékben vannak. - mondtam gúnyosan. - Tegnap meséltünk róluk, jó tudni, hogy ennyit ér, amit mondunk. - azzal gúnyos mosollyal felálltam. - Daniel, mit szeretnél csinálni?
-Nézhetek valami mesét? - kérdezte.
-Nem baj, ha én nem nézem? - kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét. - Akkor gyere. - beraktam egy filmet, majd ott hagytam. - Kiálts ha kell valami! - kiabáltam még neki, majd kimentem a teraszra cigivel.
-Zef nyugodtan átváltozhatsz, tudod, hogy a kertet már levédtem. - simogattam meg a mellettem ülő fekete párducot, miközben beleszívtam cigimbe.
-Huhh. Jó, hogy mondod. - kisétált a tető alól, majd lassan elkezdte átvenni eredeti alakját. -Borzalmas. Egyszerűen... Mintha egy kis befőttes üvegbe zárnának! -panaszkodott. 
-Tudom. - mondtam együtt érzően célozva arra, hogy szó szerint átérzem helyzetét.
-Ha nem bánod aludnék egy kicsit, így sokkal kényelmesebb. - mondta én meg hagytam had menjen a kert vége felé.
-Hűűű. - mondta mellettem valaki, mire ijedten kaptam arra a fejem.
-Mond csak, ti sosem mentek haza? - néztem felháborodva a mellém telepedő göndörre.
-De Niall most ment.
-És te miért nem követted ezt a  bölcs döntést? - tudakoltam.
-Mert én inkább kíváncsi vagyok, mint hogy féljek. - vont vállat.
-Addig maradhatsz, ameddig csendben maradsz.. - vetettem oda, s lehunytam a szemem. Rohadtul nem volt kedvem senkihez, főleg nem hozzá.
  Végig néztem a kertet, s unalmamban elkezdtem átalakítani. Csináltam egy kis veteményest az egyik szélére, a fűt élettelivé tettem, s a kikopott részeket megtöltöttem.
  Így már jobban tetszik. Nem szeretem ha körülöttem haldoklik a természet.
  Aztán a medencét vettem kezelésbe. Tele volt, de gondoltam miért ne töltsem tovább? Mint egy láthatatlan fal húzódott volna tovább a széle menténk kúszott egyre feljebb és feljebb, s mikor már a hat méter is megütötte felém kanyarintottam.
-Claire, ez... - kezdte mellettem akadozva, de megszakítottam.
  Oroszlánfejet csináltam a vízfalból, majd eszméletlen gyorsasággal  Harry elé vittem, hogy tőle tíz cm-re megálljon.
-Wááááá! - üvöltötte.
-Fogd be. - feleltem nyugodtan, majd újabb slukkot szívtam, a vízet meg visszavarázsoltam olyanra, mint volt.
-Normális vagy?! Ezt nem hiszem el! Mi van, ha nem tudod megállítani?! - kezdett el velem üvölteni, amit én felettébb nem tűrök.
 -Mondtam, hogy fogd be! - s mosolyogva ránéztem.
   A szája eltűnt.

6. Fejezet - "Na most hol a nagy szád Rocksztár?"

Halii!! Itt lenne a következő rész, s remélem tetszik majd nektek!
   Köszönöm szépen, hogy írtatok, nagyon jól estek még ha nem is válaszoltam egyenlőre... :/ :))
  Kommentelni feliratkozni ér!!
   Joo Olvasást!!
                                 Xx Blair

-Claire ebből rohadt nagy baj lesz, nem értem miért nem bírsz ki egy napot anélkül, hogy valami hülyeséget ne csinálnál! - Zefrinától vagy hatodszorra hallgathattam végig ezt más szavakba öntve én meg nem győztem magamat ismételni.
-Zef fogd már fel, hogy ezzel csak jobban járunk! Elvileg ők itt ilyen minden napos vendégek, na most nem hiszem, hogy te szívesen járkálsz macskaként. - érveltem újra.
-De pont így?!
-Nem figyeltem, oké?! Le lehet rólam szállni! - s Dannyt közelebb húztam magamhoz.
  Fent ültünk hárman a számomra kijelölt szobában, miközben lent, a Tanács, Ben a többiekkel egyezkedtek, hogy mi legyen a továbbiakban már vagy fél órája. 
  Nem értem miért csinálnak ebből ekkora ügyet! Ha nem akarják, hogy tudják, egyszerűen elfeledtetik velük..
  De én azt nem hagyom.
  Basszus!
  Olyan hirtelen pattantam fel, hogy öcsém ijedten sikkantott.
-Bocs Danny. Zefrina, nem vagyok normális! Hogy hagyhatom, hogy nélkülem beszéljenek erről?! - akadtam ki és öcsémet felkapva kirobogtam a  szobából.
-Mert Ben megké...
-Nem! Vagy is de de csak azért mert nem akart balhét. - és ekkor értem le az emeletről. Letettem Dant Ben mellé, aki még ha rosszallóan is nézett rám, egy szó nélkül kapta ölébe az öcsémet, akinek ölébe pedig Zefrina macska képben párosult. Egyenlőre ő nem akarja még jobban lesokkolni őket.
-Hogy döntöttek? - néztem az egyik tagra, de ő válasz helyett csak félve pillantott a fő bunkóra, én meg gúnyos mosoly keretében követtem pillantását. - Már beszélni sem szabad nekik? - szegeztem neki a kérdést, mire újonnan megkaptam a gyilkos pillantást.
-Nem fent a szobában lenne a helyed? - kérdezte fogcsikorgatva. Senki sem mert közbeszólni.
-Nem volt elég az otthonomból kitiltani? - kérdeztem vissza enyhe éllel - És örülnék, ha még ma kinyögnéd, hogy még is mire jutottatok. - flegmáztam. Bunkó voltam, a stílusom elviselhetetlen bla, bla... De bocs, csak azzal szemben válogatom meg a szavaimat, akit még ha egy cseppet is tisztelek. Hát nála ez már elveszett.
-Azt hiszem van némi bajom a stílusoddal! - fölényeskedett, nálam meg elszakadt a cérna. Felemeltem egyik kezemet, amivel együtt ő is emelkedett, majd kivágtam a kertbe az ajtón keresztül. Nem figyeltem a mögöttem felhangzó felhördülésekre, a barom után suhantam.
-Claire állj! - szólt Zefrina, de nem figyeltem rá, kizártam.
-Igen? Akkor most mit szól?! - álltam meg előtte, miközben egy indát tekertem a nyakára.
-Nem tudod mit teszel. - hörögte a szorításban.
-Dehogynem! Megmutatom magának, hogy ki is vagyok! Ne merjen többet velem szarakodni, mert látja mi lesz! Az egy dolog, hogy az országból kitilt, de itt nem fogja megmondani mit csináljak és mit nem! Én kérem ki magamnak a te stílusodat! Nem felejtsd el, még mindig én vagyok a trón örökös. Értve vagyok?! - kérdeztem hidegen, s egy röpke másodpercig farkasszemet néztünk.
-Igen! - nyögte ki végül, mire az inda elengedte, ő meg köhögve rogyott térdre.
-Van még valakinek, valami problémája? - fordultam hátra ahol egytől egyig, mindenki döbbenten meredt rám, s kérdésemet hallva a tanács tagok félve sütötték le szemüket. - Örülök. Most meg elmondaná valaki, hogy, hogy döntöttek?! - s egy ragyogó mosolyt varázsoltam az arcomra.
-Elfeledtetjük velük az egészet! - tápászkodott fel a barom elég megviselten a földről.
-Már ne haragudjon, de még is hogy gondolja?! Valamennyi beleszólásnak, nekik is kéne, hogy legyen! - tért észhez Annie.
-Szerintem meg örüljön a ténynek, hogy magára nem ez a sors vár. - mosolygott vissza negédesen a Barom.
-Már megbocsásson, de itt Emberekről beszélünk! Az emlékeikről! - kiabált tovább anyám.
-Pontosan! Emberek! - sziszegte lenézően amaz, majd a többi Tanács tag felé fordult. - Gyorsan csináljuk, nem szeretnék egész nap ezzel foglalkozni! - intett, mire a csoport tagjai megindultak egy-egy ember felé.
-Öhm. - köszörültem meg a torkom, mire a Barom megtorpant, s erőltetett mosollyal felém fordult.
-Valami baj van Fenség? - az utolsó szót enyhén megnyomta.
-Ami azt illeti igen. - mondtam ki, mire a mosoly lefagyott az arcáról. - Nem feledtet el senki semmit senkivel. - adtam ki a határozott utasítást, mire hitetlenkedve meredt rám.
-Tessék? Azt hiszem rosszul hallottam. - makogta.
-Nem hiszem. - mosolyodtam el kedvesen. - lehet, hogy véletlenül árultam el magunkat, de direkt is megtettem volna. Nem fogom arra kényszeríteni Zefrinát, sem magamat, hogy még itt vagyunk, elfojtsunk minden ilyesmit. Amellet Daniel is most kezdi tanulni, Bennek meg gyakorolnia kell, s ha ők mindennapi vendégek, akkor tudniuk kell.
-És ha esetleg, nem akarják ezt az egészet tudni? - kérdezett vissza fogcsikorgatva.
-Akkor így jártak. - vontam vállat, mert igazából egyáltalán nem érdekelt ebben a dologban az ő álláspontjuk. - Ha majd elmegyünk, felőlem elfeledtetem mindenkivel az ittlétünket. - Igen, mindenkire gondoltam Anniet is beleértve.
-Rendben Fensé...
-Ne használja ennyit a végén még elkopik. - legyintettem fölényes vigyorral. - Nem vagyok annyira szánalmas, mint maga, hogy ne tűnjön fel ha valaki gúnyolódik, szóval az lenne a legjobb, hogy ha azonnal távoznának, mert nem szeretnék újra dühös lenni. - hiába mosolyogtam továbbra is, a légkör folyamatosan változott át körülöttem vészjóslóvá.
  Egy szó nélkül tűntek el ezek után.
-Danny? - néztem félve öcsémre, hiszen még is csak előtte vágtam át egy üvegen egy tündért! - Ben mit csináljak?! - kérdeztem kétségbeesetten, s csak a karjai között tartott kisfiúra koncentráltam.
-Haver? - nézett öcsémre az említett - Odamész a nővéredhez? - kérdezte, én meg feszülten vártam. Nem tudom mi lesz velem, ha nem akar, vagy ha... Fél tőlem.
  Aztán súgott valamit Bennek, mire lerakta a földre, s Dan óvatosan lépkedett felém.
-Pipp miért akarnak rosszat neked? - kérdezte óvatosan, megállva tőlem pár lépésre. Guggolásból leültem a földre és úgy válaszoltam.
-Mert az én anyukám más, mint amit ők szerettek volna. - próbáltam valahogy megfogalmazni, bár ez az indok még ha igaz is, számomra is röhejes.
-De miért? - kérdezte újra.
-Mert ő... Ő nem tud varázsolni. - gondolkodtam el.
-De hát sokan nem tudnak otthon sem!
-De bennük meg van a hajlam. Annieben nincs. 
-És bántani akarják?
-Nem tudom. - válaszoltam őszintén. Erre még nem gondoltam, de most, hogy mondja...
-És engem? - nézett rám nagy szemekkel.
-Danny... - tértem át a nehezebb témára számomra, figyelmen hagyva azt, amire még én sem tudom a választ és egyenlőre semmit nem akarok róla mondani. - Félsz tőlem? - suttogtam.
-Szeretsz Pipp? - kérdezte halkan, majdnem sírva.
-Hát persze! Ez meg milyen kérdés? - és én tényleg sírni kezdtem - Danny, ha nem félsz tőlem, miért nem akarsz megölelni? - oké, hogy a három éves testvéremtől kérdezem... Szegény...
  Mikor látta, lelki állapotomat, teljes bizalommal szelte át a kevés távolságot az ölembe fészkelve magát.
-Pipp minket is megvédsz, ha bántani akarnának? Anniet is? - kérdezte.
-Ha te azt akarod, akár az egész világot! - simogattam meg a fejét.
  
  A nap hátralevő részében el sem mozdultam Daniel mellől, esélyt sem adva a többieknek, hogy beszélni tudjanak velem, Benen és Zefrinán kívül, akik még ha a módszereimmel nem is értettek egyet, a végeredményre helyeseltek. Na jó Zefnek a módszerrel sem volt túl sok baja...
  Este felvittem Dannyt elaltatni, s már vagy tíz perce aludt, de alig bírtam ott hagyni.
-Menj maradok én vele, amúgy is hulla vagyok. - mondta Zefrina fáradtan.
-Mérges vagy rám?- kérdeztem halkan.
-Miért lennék?
-Mert... Mert, amikor a Barmot a földhöz vágtam kizártalak. - sóhajtottam.
-Claire... Mindannyian csinálunk hülyeséget és én.. Nem mondom, hogy jól esett, de azt hiszem ezek veled együtt járnak és téged így kell szeretni. Én már csak tudom a fejedbe látok. - mondta a végén, hogy oldja a feszültséget kisebb nagyobb sikerrel.
-Köszönöm. - mondtam ki hangosan, s átöleltem a mostanra párduccá változott sárkányt.
-Na menj! - - adta ki az utam én meg nem tiltakoztam, lementem, egyenesen ki a teraszra. Ott levetettem magam az egyik napágyba, s rágyújtottam.
-Szia - jött ki valaki s leült a mellettem lévő napágyra.
-Szia. - néztem rá furán.
-Eseménydús egy nap volt. - sóhajtott.
-Akarsz is valamit, vagy csak csevegni jöttél, mert akkor közlöm nem én vagyok hozzá a megfelelő ember. - mondtam gúnyosan.
-Elég beteg egy macskád van. - nevetett. Ja, hogy Zefről még nem is tudnak igazán.
-Holnap rémisztgesd őket velem C.! - morogta Zef fáradtan, mire felnevettem, az a hülye meg azt hitte rajta nevetek, s mikor erre rájöttem abba is hagytam.
-Nem macska. És örülj, hogy ennyivel megúsztad. - vágtam oda flegmán. - Akarsz valamit? - kérdeztem újra türelmetlenebbül.
-Csak... Csak megakartam köszönni, amit ma tettél értünk. Lehet vannak dolgok amikre rávágjuk jobb lenne elfelejteni, de ha úgy vesszük, azok is hozzánk tartoznak és én szeretném megtartani az összeset. - vont vállat és maga elé meredt én meg döbbenten rá. azt hittem kevesebb esze van, bár egy közhely elmondásától még nem lesz egyéniség.
-Ha befejezted be kéne jönni. Mesélnünk kell. - fintorgott Ben, s átéreztem a helyzetét. Mire elmeséljük nekik mi, hogy működik nálunk, addigra fel kel a nap.
-Eddig miért nem kezdted el?
-Mert téged vártunk és mivel Dan így is sok mindent hall/lát, ami esetleg nem neki való -célzott itt a mai "akciómra" - úgy gondoltam ebből már ki kéne hagyni.
-Oké. Pillanat. - azzal elszívtam gyorsan a maradékot is. - Be kell menni. - intettem fejemmel a Göndörnek.
-Mert? - nézett rám furcsán, mire a szememet forgattam.
-Ben mondta. - vontam vállat - És szerintem, ami most jön téged is érdekelni fog én meg   nem akarom többször elmondani. 
-Extra jó hallásotok is van, vagy mi?! - röhögött idegesen saját poénján, mire meguntam.
-Told be a rohadt segged, vagy maradj kint, de akkor leszarom, hogy mit nem tudsz rólunk és mit igen! - mondat fejében ingerülten, mire felpattant a helyéről és idegesen meredt rám. -Na most hol a nagy szád Rocksztár? - néztem rá lenézően, majd beléptem a házba, ahol már csak minket vártak.