15. Fejezet - Megígérem

Halii!! Ne haragudjatok a késésért, csak egyszerűen nem volt időm leülni, belendült a nyár.... :P Sajnálom én iparkodok csak ehhez több idő kell, mint a régi blogomhoz, mivel ötletekben kicsit megvagyok lőve... Remélem azért tetszik és írtok nekem szépeket vagy csúnyákat! :D Jövőhéten a Balcsin leszek, de hétvégére elvileg haza érek, de kérdéses,h ogy tudok e írni, sajnálom....
Ui: A másik blogra csak akkor fogok részt hozni bocsi! Már készül a rész, de nem lesz kész az előtt....

                                                                                     Joo Olvasást!!

                                                                                                                Xx Blair

-Segítsek pakolni? - kérdezte a rekedtes hanga  fejemben már vagy századszorra, amitől kezdtem teljesen kiborulni. Ez a gyerek megőrjít! - Én is megőrülök érted, Baby! - hallottam meg nevetését a fejemben, mire nem bírtam tovább. Eddig próbáltam úgy tenni, mintha nem is lenne, de.... Egész kicseszett nap ezt hallgattam! - Én csak segíteni akaro...
-Befognád végre azt a hatalmas pofádat?! - üvöltöttem "belül" olyan hangon, amit tudom, hogy oda bent hallgatni egyáltalán nem kellemes, így nem csoda, hogy a következő pillanatban hangosan üvöltött fel.
-Jól vagy, haver? - nyitott be hozzá Louis.
-Igen csak... Á, minegy. - Te aztán nem vagy semmi! Ámuldozott fejben, mire döbbenten leálltam a cuccaim pakolásával. Miért nem akad ki semmire?! - Angyalom, rád nem lehet haragudni! - Nevetett megint, én meg már szinte remegtem. - Figyelj, szólj, ha kell segítség a legszexybb melltartók válogatásában! - s ezek után még Zef is nevetni kezdett.
-Na jó Harry, elég legyen! Egy ideig még azt mondom vicces vagy, utána unom, most meg már halálosan elegem van a szaraidból! Fogalmad sincs milyen fegyver az, hogy így folyamatosan tárva nyitva hagyod a fejed nekem...
-Nem csak azt!
-Kuss! Ha nem hagyod abba egy percen belül, nem kicsit fogod szarul érezni magad a következő órákban.... - fenyegettem halálosan komolyan, de valamiért nem akarta befogni.
-Claire nem kéne... - Zefrina tudta miről beszélek, így ő már most feszengve állt az események előtt.
-Csak, hogy drága Clairem, nem bánthatsz! - hahh, nem is tudja, hogy mennyire téved!
-Múltkor sem lett jó vége! - vágta hozzám önelégülten, de most már annyira elegem volt, hogy nem sajnáltam volna használni rajta azt a dolgot, amit... Hát... Azt hiszem ezt nem tudom jól leírni, de meghagyom neki a lehetőséget: Ha most leáll, akkor nem használom rajta. - Jajj remélem a melltartóidhoz bugyikákat is hozol! A csipke francia a kedvencem!  A Fekete! De a fehéret is bírom....
-Figyelmeztettelek! - álltam le a pakolással, hogy oda tudjak koncentrálni. Hangom félelmetesen csengett fejében, s éreztem, hogy kezdi elhinni miről beszélek, ahogy belemásztam a leggyengébb félelmébe és illúziót csináltam belőle.
-Claire ne készítsd ki túlságosa...
-Nyugi Zef a leggyengébbet jelenítettem meg! - nyugtattam sárkányom, miközben végig néztem, hogyan terjed szét az újságokban egy olyan kép Harryről, ahol az arca közepén egy hatalmas bibírcsók van. Most komolyan? na jó ez tényleg gyenge ahhoz képest, de ő így is teljesen ki volt.
 Hagytam egy kicsit hadd élvezkedhessen az illúzióban a sok sajtós között, majd a szobájába teleportáltam és, kiszedtem az "álomból".
-Én megmondtam. - vigyorogtam most én, miközben levegő után kapkodott.
-Ez... Ez... Ugye nem történt meg? - tapogatta arcát.
-Mondtam, hogy az, ha a fejedbe engedsz, iszonyú nagy veszéllyel jár, szóval ahelyett, hogy szórakoztatnál, próbáld levédeni!
-De...
-Basszameg, elegem van! Ez nem játék! Össze vissza beszélsz folyamatosan és kizárni sem tudlak, mert valahogy bekerülsz mindig vagy nem tudom, de... - itt elkeseredetten ültem az ágyára. - Belefáradtam ebbe Harry. Nekem nem sokára egy országot kell irányítanom, ahol a figyelem iszonyú fontos te pedig... az egyik olyan kommunikációs képességemet teszed tönkre per pillanat, ami életeket menthet. Le kell erről állnod! - mondtam gyengéden.
-Én... - kezdte egy hosszabb csend után. - Ne haragudj, nem gondoltam végig ezt csak... Olyan jól érzem magam mostanában! Én ember vagyok! Nekem nem kéne tudnom ilyeneket, nem kéne ennyire sok erőt és.... Mindent éreznem! Nem kéne látnom a kocsik rendszámát 50 méterről én... Nem ehhez vagyok szokva. Új nekem, hogy tudok valakivel így beszélgetni, főleg, hogy pont veled. Nem tudom milyen károkat okozhatok ezekkel, nem akartam... Sajnálom. - ült le mellém.
-Megígérem neked, hogy megtanítom lezárni az elméd és, ha valami furcsát tapasztalsz, azt is elmagyarázom, de kérdezz! Ne csak a vakvilágba próbálkozz, mert a végén még valaki megsérül. - oktattam ki, amit ő mosolyogva fogadott.
-Mikor indulunk? - váltott témát.
-Fél órán belül gyertek át! - azzal visszakerültem a szobámba.
-Ez szép volt Claire. - dícsért meg Zef.
-A végén még kiderül, hogy annyira nem is hülye!- somolyogtam magam elé.
-Csak nem...?
-Zefrina ne rontsd el! - vágtam hozzá egy párnát, de ő csak nevetett. - Na jó megnézem Benéket. - tápászkodtam fel, miután intettem a cuccoknak, hogy pakolják be magukat. Hát igen, egyszerűen lerendezem...
-Ben kész vagy? - mentem fel a filmnéző... Nem tudom, hogy hívják azt az izét.
-Őőő... Claire én nem mennék. - állt fel hirtelen, de Danny nem zavartatta magát nézte tovább. - Gyere le, beszéljük meg ott! - intett ki, s mikor rágyújtottunk rákezdett. - Deesery ezen a héten végez. Vissza kell mennem Paradise-ba. - jesszus erről meg is feledkeztem!
-És... Mikor végzel? - érdeklődtem rémülten.
-Nem tudom... Tudod, hogy ez ilyenkor mindig hosszú macera... - vakarta a tarkóját, mire járkálni kezdtem. Nem kérhetem, hogy jöjjön velem, tudom milyen szar, ha elválasztanak minket Zeffel, most kelleni fog nekik kettesben egy kis idő, főleg, hogy ez Dees avatása volt...
-Redben Benjamin. - álltam meg. Tudom mit fogok rábízni. - Akkor átruházom rád, egy időre az uralkodás jogát. - sóhajtottam, mire döbbenten nézett fel rám, majd röhögni kezdett.
-Mi van?
-Komolyan mondom. - néztem a szemébe.
-Claire nem igaz, hogy nem bírsz ki egy kis időt anélkül, hogy kiakasztanád a Tanácsot. - sóhajtott Zefrina.
-A Tanács teljesen eltorzult gondolkodással rendelkezik! - jelentettem ki.
-Claire, nem adhatod csak úgy ár nekem ezt! Ehhez... Ehhez kell az a bizonyos.... - kereste a szavakat.
-Megmutatom én milyen egyszerű ez! - közelebb léptem hozzá a vállára tettem a kezem, majd előhívva magamban a királyi vér jogát kezdtem hangosan a szokásos szánalmas szöveget. - Én, Claire Moonlight, Michael Moonlight elhunyt uralkodónk lánya, trónörökösi jogomnál fogva, átruházom az uralkodás jogát rád Benjamin Price, teljesen addig, míg vissza nem vonom e kijelentésem! A vérem kötelez az országom megvédésére, és te vagy az, aki erre a feladatra per pillanat a legalkalmasabb. A szellemek legyenek veled! - csókoltam homlokon végül, úgy ahogy az ilyesfajta ünnepségeken szokták, s mikor éreztem, hogy átárad belé az a bizonyos... Fogalmam sincs, mi, a lányege, hogy az uralkodóknak olyasféle tiszteletet kölcsönöz, ami miatt az emberek igazán bízni tudnak bennük.
-Claire ez... Ez... - dadogott, de mögülünk dobogást hallottam. Hát persze... A Tanács már is itt van. Az ilyesfajta "ceremóniák", dolgok, mindig úgy történnek, hogy az egész ország részese lehessen, így parancsomat, az egész ország hallotta.
-Még is mit képzelsz magadról? - támadott le a vezető, fröcsögve. Iszonyú dühösnek tűnt.
-Azt tettem, ami szerintem a legjobb megoldás! nem is értem, miért csak most jutott eszembe. Ha én nem mehetek vissza, kijelölöm az egyetlen olyan embert, akit alkalmasnak találok a helyemre. Maguk pedig szokjanak hozzá, hogy visszatérnek a háttérbe! - vigyorogtam rájuk gondosan.
-Te kis... - indult el felém s kezén láttam már, h erőt gyűjt, így habozás nélkül változtam át "Hercegnővé". Hangom tele volt erővel.
-Attól még, hogy Benjamint felruháztam ugyanezzel az erővel, belőlem egy csepp sem távozott, Uram! - mondtam a végét gúnyosan. - Tanuljátok meg, hogy innentől kezdve nekünk tartoztok elszámolással! -elég menőn nézhettem ki, mert a pasi teljesen betojt. Többször kéne használom ezt... - És most távozzatok! - tettem hozzá negédesen, majd egy legyintéssel eltüntettem őket.
 Hosszabb csend állt be.
-Jól meg gondoltad? - kérdezte végül Ben.
-Igen.
-Én nem tanultam semmi féle etikett izéket, meg ilyeneke...
-Tudom. És ez a jó. te a nép érdekét fogod nézni, nem pedig a nemesekét. sokkal egyenlőbbnek kéne lennie az országnak, ezt már Apánál is láttam... Igen Ben, még ha nem is látszott, de figyeltem az ország életére, arra, hogy min akarok javítani, ha én kerülök trónra! - forgattam a szemem. - Amúgy meg bármikor visszavonhatom. - kacsintottam, mire szorosan magához ölelt.
-Köszönöm C.... - motyogta.
-Lehet, hogy két nap múlva már a pokolba kívánsz ezek miatt a gyökerek miatt. - céloztam a Tanácsra, s halkan nevetni kezdett. - Vigyázol az országomra Benjamin? - kérdeztem komolyan a szemébe nézve.
-Vigyázok.
-Megígéred?
-Megígérem. - biccentett.
  Fél órával később, már mindenki a kertben búcsúzkodott.
-Na jól van Cica! - térdelt Zefrina elé. - Jó egér fogást! - kacsintott rá, majd arca komolyra váltott és éreztem, hogy a lényeg, csak kettejük között hangzik el.
-Haver, mire visszajövök, legalább olyan káoszt kell okoznod, mint a nővéred! - szorongatta meg öcsémet.
  A végére  hagyott engem.
-Nagyon vigyázz magadra! - ölelt meg.
-Te is! Ha a Tanács szarakodik, csak szólj. És sokszor meg kell látogatnod minket, főleg, mert Zef is hiányolja Deeseryt... Szóval, ha kiszeretgettétek egymást...
-Na jól van Moonlight, próbálj meg a seggeden maradni! - forgatta a szemét és röhögve ellépet tőlem.
-Te pedig próbálj néha ráülni! Az uralkodás csicska egy meló. - sóhajtottam színpadiasan, végül egy utolsó intés kíséretében eltűnt. - Na srácok, mehetünk? - tereltem a "meghitt" búcsúzásról a témát, mire bólogatni kezdtek. 
 Hogy kényelmesebb legyen mindenkinek, alánk varázsoltam egy lapot, ami kivetíti a teleportálást az egész társaságra anélkül, hogy macera lenne mindenkit külön elérnem.
-Hát akkor, indulás! - sóhajtottam, s miután intettem elnyelt minket a sötétség.