Haliiiii!!! Meghoztam az új részt, remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek! Leszögezném, hogy ha nem lenne érthető mindig, hogy a dőlt betűs részek, azok a 'fejben' lefolytatott beszélgetések, vagy is azok, amik nincsenek hangosan kimondva. Huhh nagyon izgulok mit szóltok, és SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI A FELIRATKOZÓKAT ÉS A KOMIZÓKAT, REMÉLEM EGYRE TÖBBEN LESZTEK ÉS IMÁDLAK TITEKET! Még nem is szándékoztam új részt, hozni, de aztán láttam milyen cukikat írtatok és muszáj volt :DDD
UI: Ne haragudjatok, de a fiúkra még várni kell itt egy keveset, hogy megjelenjenek, majd nem akartam nagyon összesűríteni a dolgokat! :) Remélem megértitek :))
Joo Olvasást!!
Xx Blair
-Claire! Ébred már fel! Mi történt?! Hol
vagy? CLAIRE MOONLIGHT, NE SZÓRAKOZZ VELEM! – ez Zefrina, de mi baja van?
-Nyugi Zef, csak egy rossz álom volt.
- motyogtam, de nem nyitottam ki a szemem. Nem aludtam eleget, fáradt vagyok és
tényleg szörnyű álmom volt.
-Akkor elmondanád, hogy
még is hol a francban vagy? – továbbra is kétségbeesetten üvöltött, ami nem volt kellemes
érzés, mivel a fejemben hangzott.
-Jajj ne szórakozz már itthon vagyok. Most nincs kedvem a
hülyeségeidhez, inkább gyere haza. – nem tudom miért beszélek, még ha csak
motyogok is, hiszen teljesen elegendő lenne, csak magamban kimondani a
szavakat.
-Nem Moonlight, nem ott
vagy. Én vagyok a szobádban.
-Bazmeg Zefrina! Rohadtul nem vagy vicces. - azzal nyújtóztam egy nagyot majd kinyitottam
a szemem.
Sokk. Ez volt az első
reakcióm. Szóval nem álom volt? Mozdulatlanul meredtem magam elé, hiszen már az
első pillanatban lejött, hogy tényleg nem otthon vagyok.
-Claire! Hol vagy?! mi
ez a hely? Jesszus, de kicsi! Gyere haza! – továbbra sem mozdultam Zefrina pedig próbált észhez
téríteni. Nagyon rossz előérzetem volt ezzel a hellyel kapcsolatban.
Aztán lépteket hallottam. Ilyenkor el kéne bújni
vagy ilyesmi nem? Na jó ez csak az emberek szarsága… Mintha többet érnének
vele! Szörnyű! Magukat szorítják sarokba a hülyeségükkel.
-Claire! Sajnálom csak most engedtek ide, nem tudom, hogy
tehették ezt az egészet, de én tényleg sajnálom, nem tehettem semmit! – Ben berontott
a szobába, és míg elhadarta ezt az egészet elém térdelt és úgy próbált valami
féle kapcsolatot teremteni velem.
- Hol vagyok? – préseltem ki a szavakat.
Csend. Kikerekedett
szemekkel nézett rám és vagy egy percig nem válaszolt.
-Még nem voltál lent igaz? – halkan kérdezett vissza.
Nem válaszoltam.
Szerintem elég egyértelmű volt.
-Gyere.- azzal kézen fogott és maga után húzott ki a
szobából.
-Claire itt valami
nagyon nem stimmel... - Zefrina is feszült volt, minden idegszálával rám koncentrált, arra, hogy
merre lehetek.
Lementünk egy falépcsőn
és egy konyhába találtuk magunkat. A miénkhez képest hangyányi, de egy nagyobb
családnak kényelmes lehet...
Ezek szerint egy
családi házban lehetek! De, hogy a francba kerültem ide?!
Aztán valaki
megmozdult. Háttal állt nekünk és éppen… Azt hiszem, reggelit készíthetett az
illető, mikor Ben megköszörülte a torkát, mire a másik ledermedt.
Óh Istenem, ez egyre
rosszabb…
Lassan lerakta, ami a kezében volt majd mély levegőt vesz.
Zef sem repült már,
megállt, hogy jobban rám tudjon koncentrálni, így kettőnk figyelmével néztem az
idegen minden egyes mozdulatát.
Végül megfordult, én
meg… Nem tudtam mit mondjak, hiszen valahonnan ismerős volt a nő, de nem tudtam
beazonosítani, ő pedig nem szólt, csak engem figyelt. Negyvenes évei környékén
járhat, de ahhoz képest jól tartja magát, bár nem olyan, mint egy tündé…
Uramisten.
-Szervusz Claire! Em… Emlékszem még rám? – nem. Nem. Nem. Nem
és NEM!
-Hogy az a…!- hallottam Zefrinat. Igen,
felismertem a nőt, de soha nem akartam viszont látni. Éreztem, hogy elsápadok.
Nyugi C., semmi gond! Csak most haltak meg a szüleid, és valamelyik balfasz úgy
gondolta, hogy kicsit megtréfál… Ugye?!
-Nem mondasz semmit? – kérdezte a nő lehunyt szemmel.
Gondolom várta, hogy rázúdítsak valami szentbeszédet.
Tuti csak vicc! Én ezt
nem veszem be, én magam is annyi alakváltót ismerek!
-Annie… - Kezdte Ben. Tessék? Ben? De hát ő nem menne bele…
Az álmom… A kurva életbe, azzal a rohadt álommal, Benjamin figyelmeztetni
akart! Hatalmas szemekkel meredtem rá.- Figyelj C., már este szólni akarta, de
nem engedte… - kezdte, de megakadt.
A középső pult fölötti
felakasztott lábosok és „szerkentyűk” remegni kezdtek.
-Claire ez nem lesz, jó
állj le! Ezt te sem akarod! – Ideges. Zef ideges, hogy baj lesz, pedig TUDJA jól, hogy
ebből most baj lesz, ugyanis egyáltalán nem akartam megfékezni dühömet. Még
távolról észleltem, hogy próbálja a beazonosítani a helyzetünket
a”nyomkövetőnkkel”, de mivel tegnap lekapcsoltam, minden telepatikus
kapcsolatot, és ezt is csak nagy nehezen tudta visszaállítani, így még eltarthat
egy ideig.
Ami nekem most pont kapóra jön.
-Claire, kérlek, állítsd ezt le! – Ben is rákezdte.
F eltámadt a szél, a föld alól pedig hatalmas dübörgés
hallatszott. Pusztítani akartam.
–Claire! Annie halálra
rémül, ne csináld! Nem érsz el vele semmit! – üvöltötte túl az egyre nagyobb
zajt.
Tányérok papírok,
minden repült, ami a konyhába volt. A szekrényajtó leszakadt icipici
szilánkokra törve szállt mindenfelé.
Annie felsikított, s
ez, valamelyest önelégültséggel fogott el. Hatalmas volt a robaj, éreztem, hogy
az elemek minden hova bekúsznak, mindent tönkretéve, míg végül elkezdtek
nagyobb területen rombolni…
-Danny a nappaliban van! – ha lehetett Benjamin próbált még
hangosabban üvölteni, miközben erőtlen próbálkozásokat tett saját erejével az
enyém ellen.
Vége. A robaj
megszűnt, a szél nem süvített.
-Pipp? – hallottam meg egy sírós hangot. A konyha bejáratánál
állt, még mindig pizsiben volt, félve tekintett körbe.
-Uramisten, Dan! – szeltem át gyorsan a köztünk lévő
távolságot, majd a karjaimba zártam, ő pedig készségesen hozzám simult. –
Sajnálom! – majdnem elbőgtem magam.
- Úgy féltem, Pipp, hogy kerülünk ide? - tette fel azt a kérdést, amire én is
szívesen meghallgatnék egy választ.
-Mi hoztunk ide titeket! – Na ne… Ennyire nem utálhat!
Megfordultam, és a
Tanáccsal találtam szembe magam. Nem hiszem el, ennyire azért nem kell
megsértődniük! Daniel volt az egyetlen, aki miatt nyugodt tudtam maradni ebben
a helyzetben.
-Mit akar, hmm? Kérjek bocsánatot nyilvánosság előtt, hogy
nem a szabályok szerint cselekedtem? Sajnálom oké? Én azt láttam helyesnek! Elmondom ezt a polgárok előtt is, csak kérem,
vigyenek el innen!
- Egyszer még kinyírom
ezeket. – hallottam
meg Zefrinát, s közben meg egy folyamatosan morgó feketepárduc sétált mellém.
Hát ő is idetalált.
-Félek, ez nem lehetséges. – kezdte fontoskodva az a tegnapi
barom. Azt hiszem valami olyasmit mondott, hogy ő a feje? Engem mondjuk nem
izgat, de… Várjunk csak mi? Azt mondta nem?!
-Tessék?! – hangom egy oktávval feljebb csúszhatott.
-Úgy döntöttünk, itt szállásolunk el titeket, amíg meg nem
találjuk a gyilkost. Mivel Édesanyád az egyetlen élő rokonod, Danielnek, pedig
nincsen így…-Lebegőben hagyta a mondat végét.
-De hát ő ember! –
vetettem ellent. – Hogy lenne itt biztonságosabb, mint ott, ahol minden sarkon
még az otthonomat is beleérte minimum egy őr áll arra készen, hogy megvédjen
minket? Maga sem gondolhatja komolyan! – ez egyre siralmasabb…
-Már döntöttünk. A szüleidhez sikerül bejutnia az éjszaka
közepén, a sok őr ellenére! Nem kockáztathatunk! Összeállítunk egy egységet,
ami majd ugyan azokat a feladatokat foglya itt ellátni….
- Ha apámékhoz bejutott az éjszaka közepén, sehol nem vagyunk
biztonságban! – vágtam közbe.
- Hát akadályozd meg! – nézett rám semmitmondóan. Biztosra
veszem, hogy élvezte a helyzetet. – Benjamin, mint személyi testőr, maradhatsz,
de nem hanyagolhatod el a teendőidet. – itt kicsit megállt gondolkodott van- e
még valami, aztán folytatta:- ja és Hercegnő, ne féljen, minden ingóságát
elhoztuk, még a kocsikat is és a motorokat is, de azok nem messze egy
raktárépületben vannak. Szerintem könnyen megtalálja majd őket…
-Nem maradok itt! Át küldhetnek az Ő világukban, de nem maradok ebben a házban. Nem biztonságosabb ez,
mint az összes többi. – tört ki belőlem újra.
-Dehogynem itt maradsz! – közelebb akart lépni, de Zef
morgására megtorpant.- Ő az egyetlen élő rokonod, rokonotok most már, szóval
nem vita tárgya! Szerinted a polgárok, hogyan fogadnák a hírt, hogy a
trónörököst is legyilkolták? – szóval ezt adta be nekik…
Ezt most tényleg
nagyon megszívtam, nincsen menekvés. Gúnyos önelégült mosoly jelent meg az
arcán, ahogy látta mennyire pokoli nekem ez a helyzet.
Kifelé tartottak a
házból, hogy onnan teleportáljanak vissza Paradise-ba, de visszafordult.
-Jobb lenne, ha rendbe hoznád a házat, ha csak nem akartok
egy szemétdombon lakni. És jó lenne ha megpróbálnád moderálni magad, hogy mire
visszajöttök egy Igazi uralkodónk
legyen. – Meghajoltak, majd eltűntek mindannyian.
Csend. Senki sem szólt
semmit, csak Danny mocorgott, hiszen nem teljesen értette mi folyik körülötte,
de azt érezte, hogy ez nem jó.
-Sajnálom Claire, én próbáltam velük beszélni, de
hajthatatlanok voltak. –
-Ne, Ben kérlek ezt ne! Most nincs szükségem arra, hogy egy
olyan esetben hallgassam az önostorozásod, amiben tudom, hogy még ha akartál
volna sem tudtál volna semmit tenni. – simítottam végig a karján.
-Megölöm, egyszer még
biztosan kinyírom! Úgy utálom! – Zef folyamatosan morgott, mire együttérőn néztem rá. Tudom
mennyire utálja álcázni magát. Ki az a hülye aki örülne, ha egy ötvenszer kisebb
testbe lenne kényszerülve, mint amekkora alapjáraton.
-Mm.. Mit k-keres e-egy Fekete párduc a házamban? – szólat
meg Annie remegő hangon. Eddig tudomást, sem vettem róla most sem akarok.
Leraktam Dannyt, aki
egy ideje már minden erejével Zefrinához akart jutni, s ebben csak én
akadályoztam meg, így mikor leraktam, hatalmas ölelésben részesítette őt.
Ritkán találkoztak, de Dan szinte már rajongott érte, bár ez szerintem
kölcsönös, csak hát…. Zefrina túl csökönyös ahhoz, hogy ezt bevallja.
-Hallottam!- Jajj Zefrina, mint egy kis morgó….
-Úgy kell neked! - szerettem őket. Képesek voltak
elfeledtetni velem, a problémáima….
-Megfogja harapni! – sikkantott már megint Annie. Ilyen
visítós anyám lenne? Rosszabb, mint gondoltam!
Daniel annyira bele volt merülve kedves
sárkányom, vagy is párducom selymes szőrébe, hogy ezt szerintem meg sem
hallotta. Hihetetlen édes volt, főleg, hogy még így, hogy Zefrina párduc is
kisebb nála a drágám egy kicsivel..
-De széép! Zefrina még így is gyönyörű vagy! – hallottam meg
édes gyerekhangját. Felhorkantam. Basszus lányok rettegjetek, ebből még nagy
csajozó gép lesz...
-Szerintem pedig, csak
kedves akart lenni!- Zaf jólesően morogva bújt oda Dannyhez.
-Akkor majd én elmagyarázom, hogy mi van. – ébresztett fel
Ben hangja, miközben bőven kijutott rosszalló pillantásaiból. Hahh… Ő és az
önérzete. – Ő itt – mutatott Zefrinára – Blair sárkánya. öhmm… Emlékszem még
esetleg Michael, Skeeler-ére? – na jó most már tényleg elég! Mindek kell
felhozni a régi „szép időket” ?! Annie is kicsit kellemetlenül érezte magát, de
bólintott. – Hát Zefrina, Blairt választotta és mivel nem fér be, teljes
nagyságában a házba, így muszáj álcáznia magát, bár biztosra veszem, hogy már
most rühelli az egészet. – Erre egy helyeslő morgás hallatszott Dan karjai
közül, aki felkacagott. De rég hallottam már így nevetni, még ha csak egy
pillanatig tartott is, nem tudom hálás legyek e Zefrinának vagy féltékeny, hogy
magával a jelenlétével ezt éri el nála.
-Claire!-
-Héé jól van na, csak
tudod mennyire igyekszem...
-Sárkány vagyok, te meg
tündér, mivel minden nap lát téged, én pedig egy ősi lény vagyok, ami nem
mindenkinek adatik meg, persze, hogy így reagál – elég jó, ha van az embernek valakie,
akivel mindent meg tud beszélni.
-Tudom csak…
-Ha szeretne öhmm… visszaváltozni, akkor van egy nem használt
épület hátul ott nyugodtan ellakhat. – Szólt halkan Annie.
-Te normális vagy? Ő egy sárkány! Előbb rombolnám le ezt a
porfészket, mint, hogy oda küldjem Zefrinát, főleg, hogy nélkülem aludjon!
Komolyan ennyire hülye vagy? Azt hittem tanultál legalább egy keveset, még
abból az időből mikor megadatott neked, hogy Paradise- ban élj!- Mondtam neki
mérgesen. Nem bírtam tovább, de szerintem ő is érezte, hogy ez nem csak
Zefrináról szólt.
-Moonlight! – Ben csak akkor hív így ha mérges. – Mire jó ez? Együtt kell élnetek a saját
dolgod nehezíted meg! – ezt már csak a fejembe hallottam. – És a házat tényleg rendbe kéne hoznod,
aztán egy pajzsot kéne a ház és a kert köré vonnod…-és folytatta volna, ha
el nem zárom magam előle.
-Felfogtam Ben! – villámló szemekkel néztem rá, mert tudtam,
hogy igaza van. Utáltam, amikor igaza volt, és utáltam, amikor ilyen.
Körbe néztem. Tényleg
nagy pusztítást végeztem, de tök mindegy, egyre megy, ugyanolyan, mint ha a
szobámba lenne kupi.
Hiába lett volna
elég, csak a rendre gondolnom, a hatás kedvéért csettintettem, mire a tányérok
összeforrtak és visszamentek a helyükre, ugyanígy a leszakított
szekrényajtóval.
Annie egy szót sem
szólt, csak maga elé meredt. Azt hiszem megbántottam, de túlságosan jól esett a
kirohanásom ahhoz, hogy bűntudatom legyen, nem mint ha együttérzésemről lennék
híres.
-Danny, Zef gyertek, menjünk ki! Ben remélem az udvar
nagyobb, mint ez a lyuk, mert tudod, hogy ez kihat a közérzetemre. –
mosolyogtam rá gúnyosan, bár tényleg utáltam a kis helyeket. Uralom az elemeket,
alap, hogy szeretek kint lenni!
-Jajj Istenem! Nem olyan kicsi… Jó, a ház nem egy kastély, de
nézd meg a nappalit!- igaza volt, a helyiség elég nagy tágasnak tűnt, úgy
saccolom, akkora lehet, mint az én lakosztályom, csak a hülye bútorokból ne
lenne ennyi… Zef átváltozását igazán csak ez zavarta. De meg kell hagyni nem
volt csúnya, napfénnyel teli az egyik oldalon csak ablakok voltak, amikről ha
jól érzékeltem, kintről visszaverődött a napfény, hogy ne legyen annyira meleg
bent. A mellette lévő falnál, fa csigalépcső vezetett fel egy ilyen pihenő
szerűségbe, szintúgy a nappaliból, amire galériaszerűen fel lehetett látni, így
a hatalmas plazma tv és a nagy kanapét mindenki kedvére csodálhatta.
A második emeletre vezető lépcső, a konyha és
a nappali közötti boltozatából indult felfelé, s ha jól emlékszem, fent egy
hosszú folyosóról nyílnak az ajtók, de ezt mind annyi idő alatt próbáltam
leszűrni, míg Ben vezetett lefelé reggel. Lényegtelen az egész, hiszen
Zefrinának ez az elrendezés teljesen előnytelen.
-Megmondtam.- vigyorgott Ben.
-Elmegy.- faarccal néztem vissza rá. – Akkor megmutatod végre
a kertet vagy mi lesz?
- Reménytelen vagy! – emelte az égre pillantását. –Gyere!
A kis fenti pihenő
alatti függönyökhöz vezetett, s kitárta nekem a terasz ajtót, ahonnan az egész
kertet beláttam. Nem is rossz, itt legalább néha Zefrina is átváltozhat. Elég
széles volt, de inkább hosszúnak mondanám, s teljesen benyúlt egy erdőbe, olyan
100 méterre a háztól. Hoppá, és ha jól látom van egy medence is… Jól haladsz Claire,
csak is a jó oldalát nézd!
-Zaf kérlek, foglald le
kicsit Danielt, meg kell csinálnom a pajzsot.
-Sárkány létemre
bébicsőszködjek… Örülnék, ha bele néznél kicsit a történelem könyvekbe, csak,
hogy tudd kit kérsz meg rá. – morgott még mindig,de azért
elvitte.
-Menni fog? – kérdezte Ben.
-Ne szórakozz velem, lehet, hogy még nem csináltam ekkora
területen, de nem vagyok béna, főleg, hogy legszívesebben inkább robbantanám az
egészet. – elővarázsoltam a cigimet, majd remegő kézzel rágyújtottam. – kérsz?
– Kivett egy szálat, majd ő is rágyújtott. Nem fáradtam azzal, hogy tartsam a
szálat, levitációval megoldottam.
- Claire, pajzs. – figyelmeztetett már megint.
-Nyugi már, nem vagyok hülye! Utálom, amikor ilyen vagy… –
azzal az égre emeltem a kezem, és elkezdtem kifeszíteni a pajzsot a birtokra.
Halványan látszódott, hogyan húzódik meg, de
mikor leért mindenhol, teljesen láthatatlanná vált. Két percembe telt, de
éreztem, hogy még mindig túl sok energiám van, s egy időzített bombának éreztem
magam. – Úgy csináltam, hogy a szomszédok, ha át is kukkantanak, semmi furát ne
lássanak. – hangom kicsit remegett. Ben is észrevehette, hogy valami nem
stimmel, mert a cigaretta, amit éppen szívtam egy pillanat alatt végig égett
szűrővel együtt.
-Oké C., nyugi. – óvatos volt, ő nem becsülte alá a
képességeimet, és ilyennek még szerintem nem látott.
-Ne-nem megy. Benjamin most nem tudom kordában tartani. – már
az egész testem remegett.
-Gondolj Dannyre! – próbálkozott. Megpróbáltam, de most nem
volt elég. Túl sok volt a stressz mostanában. Apáék halála, Annie, na meg, hogy
ideszáműztek… Megráztam a fejem.
-Zefrnina nem tudom
visszafogni! – kiáltottam
magamban kétségbeesetten. Már most nehéz volt, mintha belülről feszítene szét.
Egyre jobban megrémültem, s a remegés csak erősödött.
-Nyugalom, meg kell
nyugodnod! Gondolj Dannyre!-
-Nem hat!-
-Van egy ötletem! És teljes mértékben biztonságos.- kezdte
Ben.- Még a kiképzésen mesélte a kapitány, aki…
-Benjamin a lényeget, ha nem akarsz meghalni! – kiabáltam,
miközben ökölbe szorított kezeim közül kezdtek szikrák előtörni.
-Pipp! Pipp! – hallottam meg Dannielt.
- Zefrina ne engedd
ide! – visítottam kétségbeesetten.
Daniel futott felém,
arca ijedt volt, de Zefrina elállta az útját.
-Menj távolabb a háztól! – megtettem – Varázsolj magad köré
egy pajzsot, egy olyat, amiben benne van belőled egy kevés, vagy is minden
erődből…
-Te is tudod, hogy az nem lesz elég! El kell menne… -
akadékoskodtam.
-CSAK CSINÁLD! – üvöltötte. Megtettem. Rózsaszín áttetsző fal
jelent meg körülöttem olyan jó 5-6 méter sugarú kör. – A föld alatt is húzódik?
– Minden erőfeszítésem abban volt, hogy halljam, amit mond és azt tegyem,
miközben próbálta kordában tartani az erőt. Gyorsa a félgömbből egy egészet
csinálta, így már alattam is húzódott a pajzs. Mielőtt Ben folytathatta volna,
Annie jelent meg az ajtóban.
-Minden rendben? – kérdezte kedvesen.
És én robbantam.
Wooow ��•�� Imádom. Köviit :)
VálaszTörlésJade xx
Orulok hogy tetszik remelem nem okoz.nem fogok majd csalodast okozni :))
TörlésImádoom <33 Kövit, gyorsaan <3
VálaszTörlésAmúgy semmi baj, hogy később jönnek. ;)
Akkor joo.mert egyenlore en sem latom hogy tudnam rendszerezni a reszeket...
TörlésHűha*-*Nagyon tetszik a blogod:)Annyira imádom már most annak ellenére hogy még nincsenek benne a fiúk.
VálaszTörlésNagyon jó,várom a folytatást.
Claudia xx.
Koszonooooooom! Am nem sokara mar ok is megjelennek ;)
TörlésAzt a mindenit! Varazslatos! Szerintem sem baj, hogy meg nincsenek benne a fiuk...izgi:) Egyik reszben Blairt irtal Clarie helyett:) Csak igy tovabb csajszi;)
VálaszTörlésNem tudod ugy megcsinalnu, hogy kommenthez ne kelljen kod?:)
Esedezve varom valaszat kedves.
Oleli es csokolja hu baratnoje(olvasoja) Lilo xoxo
Haha kosziiiii :)))) am sajna nem tudom.... neha tolem is ker kodot de nem mindig. Talan atgol fugg hogy a telefonodrol milyen e-mail fiokba vagy bejelentkezve ve de nem biztos... :/
Törlés