5. Fejezet - "Hát ez szívás"

Halii! Háát itt lenne a következő rész, remélem tetszik, majd mindenkinek és sajnálom, hogy rövid, de ilyenre sikerült!

   Joo Olvasást!

                                        Xx Blair

  

-Pipp! Pipp! Reggelit akarooook! - keltem Dan ugrálására az ágyon.
-Még öt perc... - motyogtam, s a párnába fúrtam a fejem. A tegnapiakból tanulva, ma már felvettünk az alváshoz valamit, így nem kómásan kellett ezzel foglalkozni, abban az öt másodpercben, amíg átér a mi szobánkba.
-Pipp! Éhes vagyok! - folytatta az ugrálást.
-Zefrina nem se...
-Nem.
-Ne csináld már, csak egy kicsit! Te mondtad, hogy nem lehet neki nemet mondani!
-Hát most megy. Ha nem hancúroznátok hajnalig, én is bírnék aludni, és egyikőnk sem lenne ilyen fáradt, reggel tízkor! - oktatott ki, s dühösen láttam be, hogy van némi igazság tartalma annak, amit mond.
-Ahhw! Kösz szépen! - azzal fejemet még jobban a párnába fúrtam.
-Piipp! Éhes vagyok kelj fel! - azzal bevetette magát közénk.
-Claire, vidd már le enni! - morogta Ben. - Fáradt vagyok!
-Szerinted én nem?! Bezzeg ezt én intézzem! -azzal dühösen kikászálódtam az ágyból. - Na gyere Baba! - emeltem fel, miután a hajamat összefogtam, s elindultam a lépcső felé.
  Az első fokot tettem lefelé, mikor idegen hangok szűrődtek fel. Rohadt jó, még vendégek is vannak!
-Zef, Ben vigyázzatok vendégek vannak! - üzentem nekik gyorsan, mire sárkányom felkapta a fejét.
-Mire célzol? - kérdezett feszülten vissza. Előre is félt a választól, amit megértek.
-Dorombolj, cica! -adta meg nevetve a választ Ben.
-Nem! Nem vagyok hajlandó lemenni addig, ameddig el nem mennek! - tört ki vehemensen az ellenkezés.
-Rendben van. - azzal tovább siettem lefelé.
  A konyha enyhén tele volt, mikor leértem, s hiába nem akartam körbenézni, azt hamar leszűrtem, hogy egy idősebb pasin kívül, öt kb. velem egy idős srác lehet a helyiségben Annien kívül.
-Danny, most nem varázsolhatsz! Értve vagyok! Nem célozhatsz rá, semmi azzal kapcsolatos dolgot nem szabad említeni, rendben? - hadartam el neki fejben.
-Rendben Pipp. - bólintott, de erre már a többiek is felkapták a fejüket, hiszen csak Dan beszélt hangosan.
-Tessék? - kérdezte az idősebb férfi.
-Fáradt még. - vetettem oda neki, majd beültettem picúrt a székébe, s próbáltam figyelmen kívül hagyni a néma csöndben engem vizslató szempárokat. - Mit kérsz, Édesem?
-Kakaót!
-Gondolhattam volna! - azzal nekiálltam elkészíteni. Hmm... Hát most valahogy nem tűnt annyira egyszerűnek a tejmelegítés, mivel eddig csak gondolnom kellett rá, de megoldom...
-Szia Claire én... Hmm Én már sokat hallottam rólad. Paul vagyok Annie férje. - mondta valaki mögülem, de még csak meg sem fordultam. Enyhén idegesítettek az itt jelenlévők, s így is nehezemre esett urrá lenni kezeim remegésén.
-Akkor Pippnek van még egy papája? - csodálkozott el öcsém, mire muszáj volt megfordulnom.
-Nem, nincs még egy papám, ahogy mamás is csak egy van igazán. - próbáltam viszonylag úgy mondani, hogy midenkinek leessen, nem szeretem ezt a témát.
-Én ezt nem értem. - szontyolodott el.
-Semmi baj, Kölyök! - hallottam meg a lépcső felől egy hangot.
-Hál' Istennek! Kezdett gáz lenni ez az egész.... - motyogtam Bennek.
-Sziszatok Benjamin vagyok Claire te... Barátja. - mondta a társaságnak bennem meg egyre feljebb ment az ideg. Miért beszél velük normálisan? 
-Hello én paul vagyok Annie férje. - mutatkozott be újra a pasi.
-Zayn Malik. - jött egy eddig ismeretlen hang mögülem.
-Niall Horan.
-Liam Payne.
-Louis Tomlinson.
-Harry Styles.
-Ti nem valami banda vagytok? - tudakolta töprengve Ben. - Hallod Claire, neked nem ismerősek? - egy pillanatra megfordultam és végignéztem rajtuk.
-Nem. - mondtam. Talán plakátról láttam őket, de úgy igazán nem emlékszem rájuk.
-One Direction. És én vagyok a manager. - büszkélkedett Paul.
-Úgy látom Annie csak a nagy halakra bukik. - morogtam gúnyosan. - Tessék Danny. - vittem oda a kakaót, nem foglalkozva a kijelentésem okozta döbbenettel.
-Ezt meg, hogy érted?! - akadt ki a védelmező férj.
-Ne haragudj rá, nem úgy gondo... - próbálta szépíteni Ben.
-Dehogynem! Pontosan úgy gondolom, ahogy mondom.  - vágtam a szavába.
-Még is mi... - kezdte volna, de egy üvöltés megszakította.
-Macskaa! - kiabálta az egyik srác, azzal felpattant, s letámadta a döbbent, cica alakban lévő Zefrinát.
  Itt következett a kavarodás, ugyanis szegény Zeft, nyúzni kezdte, mire amaz hihetetlen nyivákolás fújás közepette nekiesett, és ott karmolta, ahol érte.
-Jézusosm Zefrina, jó vagy? - vettem el a sráctól sárkányomat, s tüzetesen megvizsgáltam.
-Basszus, ez nem normális! Szétkarmolta az arcom! - akadt ki a srác, mire iszonyú idegesen álltam felé.
-Soha többé ne merj a macskámhoz érni, értve vagyok?! - mondtam halkan de annál fenyegetőbben. - Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, neked véged! - s tartottam a szemkontaktust.
-Claire ez nem lesz jó... - morogta Ben, mire körbenéztem. A házban belül semmi furcsaság nem volt, kint azonban az ég elspötétült, félhomályba döntve a helyiséget. Nem lesz ez így jó...
-Claire nyugalom itt vagyunk veled. - próbálkozott Zefrina is.
-Pipp! - nyújtózkodott felém Daniel, mire fejem kitisztult.
-Kimegyünk. - kaptam fel,s  elindultam vele a terasz felé.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Ben.
-Nem rohadtul nem vagyok jól!  El akarok innen menni! Ben én közveszélyes vagyok! Csak remélni tudom, hogy a tanács észbe kap egy halál eset után, de akkor már nem fogok leállni, míg őket is meg nem ölöm! - üzentem neki, dühösen.
-Hé-hé, nyugalom! Csak... Túl leszel ezen, oké? - jött mögém, s vállamiat kezdte simogatni nyugtatóan.
-Pipp fürödhetek? - futott felém Danny.
-Persze. - gyorsan rávarázsoltam megint a fürdőnadrágot, megkértem a vízet, hogy vigyázzon rá, majd útjára engedtem.
-Megyek... - morogta Zefrina, mielőtt akár megszólalhattam volna.
-Kösz.
-Normális vagy?! - akadt ki Ben.
-Miért, mit csináltam?
-Varázsoltál!
-És?
-Mi van, ha meglátnak?! Hogy magyarázod meg nekik?!
-Talán azt akarom, hogy tudják! Talán, azt akarom, hogy a Tanács szenvedjen egy kicsit azzal a problémával, hogy engem ide küldtek! - előszedtem a cigimet. - Van gyújtód? - kérdeztem hangosan.
-Nem, általában nincs rá szükségem. - mondta gúnyosan.
-Á, tényleg leszarom. - azzal meggyújtottam szokásosan az ujjammal.
-Deeserynek most van egy kis ideje. Nem lenne baj, ha elvonulnék egy ki... - kezdte, de láttam, hogy már rég sárkányánál jár fejben.
-Persze, menj csak. - bólintottam. Olyan ez, mint a telefon. Csak ingyenes és a vétel nem szarakodik.
  A bent lejátszódott eseményekből kifolyólag, félek a további itt léttől. 
-Kaphatok tűzet? - szólt egy hang mellettem, én meg anélkül, hogy felnéztem volna gyújtottam meg meg a kis lángot, ami kezemből elő tört.
  Nem maradhatok itt. Mi van ha valaki meghal? akár Annie is! Nem akarok gyilkos lenni!
  Nagyon eltöprenghettem, mert egy perc elteltével is a kezemet tartottam láng gyanánt.
-Még sem kell tűz? - fordultam oda hirtelen, s lefagytam. - Hoppá. - zártam össze tenyeremet ezzel eloltva a lángot.
  Nem tudom mit hittem ki ül mellettem, hogy csak úgy simán varázsoltam, de biztos nem az, aki ténylegesen ott volt. 
   Mellettem ugyanis az egyik bandatag ült, ledöbbenten, lemerevedve, félig cigivel a szájában.
   Hát ez szívás.