7. Fejezet - Ha egy tündér bal lábbal kel...

Haliii! Ne haragudjatok, de egyszerűen elröppent az idő... Sajnálom, holgy rövid, brutálisan nincs ihletem, de összeszedem magam és... NEM FOGOM ABBAHAGYNI! Nem bírom, ha valaki abba hagyja. Csak a részek néha lehet így mint most egy hétnél is később jönnek.
   Sajnálom....

                       Joo Olvasást!!!

                                                     Xx Blair

-Piipp!!! Ébresztőő!! - lassan úgy érzem hozzászokhatnék Daniel keltéséhez, bár azért elgondolkodom rajta nem adnék-e be neki valami altatót....
-Eszednél vagy? - jött Zefrina megbotránkozott, még is szórakozott hangja.
-Csak egy ötlet volt. - motyogtam.
-Haver, nem akarsz még egy kicsit aludni? Olyan korán van... - Ben kicsit nyűgös reggelente.
-De unatkozooom! És éhes vagyok! Pipp! Hallasz? - s a drága arcomat kezdte marcangolni.
-Jól van már! Jajj babám, de milyen vagy néha! - motyogtam, miközben felkaptam s lesiettem vele.
  Hát persze, hogy most is voltak itt, de nem az egész csapat. Komolyan ezek mikor alszanak?! Bár a göndört elnézve nem olyan fitt a másik meg... Mintha Danielt látnám enni csak a különbség kb 20 év lehet közöttük...
-Jó reggelt! - köszöntek.
-Jó reggelt! - kiabált Dan is, én meg próbáltam nem kiakadni ezen. - Piipp!! Kéérek enni! -  kezdte mikor beleültettem a székébe. - Te mit eszel? - kérdezte a mellette lévő szőkétől, aki még mindig tömte magát.
-Asszem disznóhúsos rántotta ketchuppal ez meg kakaó. - mutatott a bögréjére.
  Na jó, azt hiszem az én reggelimnek lőttek.
-Te nem eszel? - úgy látszik Dannyt nagyon érdekelhették a fiúk, mivel a göndört fárasztotta most.
-Nem vagyok éhes... Lehet köze van ennek Niall kajájához... - nézett szúrosan barátjára aki egy 'mi van?' pillantással jutalmazta.
-Pipp! Éhes vagyok! - tért vissza hozzám.
-Akkor csináld meg magadnak. Ezt nem csinálhatod, ha nem használod az erődet, a kiképzésen szívni fogsz. - magyaráztam neki. - Ne kezd, hogy nem tudod, ezt mindenki tudja! - forgattam a szemem, mikor láttam, hogy hisztizni kezdene. - Csak gondolj rá! - vontam vállat.
-Piiippp, én fáradt vagyook ehhez! - nyivákolta még is.
-Hát én is! 9-kor utálok kelni. Na gyerünk! - adtam ki neki. - Daniel remélem emlékszel, mi lett múltkor mikor hisztiztél. - mondtam mire nagy sóhajjal elkezdte magának megcsinálni, s érdekes módon pillanatok alatt sikerült neki. - Na! Miért is hisztiztél? - kérdeztem tőle mosolyogva, de láttam rajta, hogy büszke magára. Szerintem már el is felejtette, hogy ilyet is tud...
-Aztaaa! - állt meg a szőke kezében a villa én meg a szememet forgattam. - Azt hittem tegnap este túloztok azzal, hogy ilyet mindenki tud...
  Nem foglalkoztam a két bambával, ugyan ilyen módon neki álltam én is a kávémat megcsinálni.
-Sziasztok! - jött be Annie nagy csomagokkal. - Jézusom Niall már megint, mit eszel?! - akadt fent a maszlag láttán, mire a másik neki is elmondta. - Máskor inkább nem kérdezem meg. - azzal fintorogva pakolni kezdett.
-Segítsek? - állt fel Harry, Annie meg hálásan nézett rá. Már réga kávémat kortyolgattam, s nem különösebben figyeltem.
-Claire, nem tudod ezt is csak úgy be hókusz-pókuszolni? - nézett a cuccokra Harry, mire felé kaptam a fejem.
-De. - mosolyodtam el, s láthatólag ő is felvidult. - Csak éppen nem akarom. - folytattam, azzal visszafordultam.
-Pipp ma medencézel velem? - tudakolta hirtelen Dan.
-Ha nagyon akarod. - vontam vállat.
  Aztán csend lett. Harry még morgott magában valamit pakolás közben, de nem nagyon foglalkoztam vele.
-Jó reggelt édesem! - de jó Paul is csatlakozik. - Jó reggelt - intézte ezt mindenkinek, mire minden felől visszaköszöntek csak én maradtam csendben.
-Mit kérsz reggelizni? - kérdezte tőle Annie.
-Egy pirítós elég. - mondta a másik meg mosolyogva bólintott.
-Képzeld Annie, én egyedül csináltam a reggelim! - büszkélkedett Danny, mire elmosolyodtam.
-Tényleg? Már ilyen nagyfiú vagy? - nézett rá nevetve a másik, mire az öcsém bólintott.
-Több szerénységet Baba! - mondtam fejébe nevetve.
-Miért? Vald be, hogy büszke vagy rám! - erre mindenki furán nézett rá. - Rosszat mondtam? - fordult félénken körbe.
-Nem. Csak nem hallották, amit én mondtam, mivel csak neked mondtam. - válaszoltam ugyan úgy.
-Miért nem mondod mindenkinek? - na jó, akarom én, hogy az öcsémet továbbra is hülyének nézzék?
-Daniel, meg kell tanulnod így kommunikálni! - válaszoltam.
-Hidd el sokkal kényelmesebb! - szállt be Zefrina is.
-Wáááááá! - üvöltött fel Niall, majd felpattant a székre, s Harry egy másodperc eltolással megcsinálta ugyan ezt.
-Senki ne mozduljon. - mondta nyugtatóan Paul, majd mögém bámult.
-Na jó C. ez megérte! - hahotázott Zef és magam mögül valami fura hangot hallottam.
-Ja, akkor már értem! - s belőlem is kitört a nevetés.
-Szép lassan hátráljatok! - Paul nem foglalkozott velünk tovább mondta. - Annie! Menj mögém! - mondta feszülten.
-Paul... Ő Claire sárkánya. Zefrina. - mutatta be Annie feszengve, mire csend lett.
-Hogy milye?! - tört ki Harryből.
-Sárkány. Tudod  nagy tűzokádó, mint amik a mesékben vannak. - mondtam gúnyosan. - Tegnap meséltünk róluk, jó tudni, hogy ennyit ér, amit mondunk. - azzal gúnyos mosollyal felálltam. - Daniel, mit szeretnél csinálni?
-Nézhetek valami mesét? - kérdezte.
-Nem baj, ha én nem nézem? - kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét. - Akkor gyere. - beraktam egy filmet, majd ott hagytam. - Kiálts ha kell valami! - kiabáltam még neki, majd kimentem a teraszra cigivel.
-Zef nyugodtan átváltozhatsz, tudod, hogy a kertet már levédtem. - simogattam meg a mellettem ülő fekete párducot, miközben beleszívtam cigimbe.
-Huhh. Jó, hogy mondod. - kisétált a tető alól, majd lassan elkezdte átvenni eredeti alakját. -Borzalmas. Egyszerűen... Mintha egy kis befőttes üvegbe zárnának! -panaszkodott. 
-Tudom. - mondtam együtt érzően célozva arra, hogy szó szerint átérzem helyzetét.
-Ha nem bánod aludnék egy kicsit, így sokkal kényelmesebb. - mondta én meg hagytam had menjen a kert vége felé.
-Hűűű. - mondta mellettem valaki, mire ijedten kaptam arra a fejem.
-Mond csak, ti sosem mentek haza? - néztem felháborodva a mellém telepedő göndörre.
-De Niall most ment.
-És te miért nem követted ezt a  bölcs döntést? - tudakoltam.
-Mert én inkább kíváncsi vagyok, mint hogy féljek. - vont vállat.
-Addig maradhatsz, ameddig csendben maradsz.. - vetettem oda, s lehunytam a szemem. Rohadtul nem volt kedvem senkihez, főleg nem hozzá.
  Végig néztem a kertet, s unalmamban elkezdtem átalakítani. Csináltam egy kis veteményest az egyik szélére, a fűt élettelivé tettem, s a kikopott részeket megtöltöttem.
  Így már jobban tetszik. Nem szeretem ha körülöttem haldoklik a természet.
  Aztán a medencét vettem kezelésbe. Tele volt, de gondoltam miért ne töltsem tovább? Mint egy láthatatlan fal húzódott volna tovább a széle menténk kúszott egyre feljebb és feljebb, s mikor már a hat méter is megütötte felém kanyarintottam.
-Claire, ez... - kezdte mellettem akadozva, de megszakítottam.
  Oroszlánfejet csináltam a vízfalból, majd eszméletlen gyorsasággal  Harry elé vittem, hogy tőle tíz cm-re megálljon.
-Wááááá! - üvöltötte.
-Fogd be. - feleltem nyugodtan, majd újabb slukkot szívtam, a vízet meg visszavarázsoltam olyanra, mint volt.
-Normális vagy?! Ezt nem hiszem el! Mi van, ha nem tudod megállítani?! - kezdett el velem üvölteni, amit én felettébb nem tűrök.
 -Mondtam, hogy fogd be! - s mosolyogva ránéztem.
   A szája eltűnt.